Van még olyan,akinek nem lettek barátai az egyetemen?

Másodéves egyetemista lány vagyok, aki nagy reményeket fűzött az egyetemi évekhez. Eddig sajnos nem olyan társasági szempontból, ahogy elképzeltem.

Elköltöztem egy idegen városba, és eleinte ugyan féltem, de nyitott voltam a szaktársaim felé. Észrevettem, hogy már a legelején kialakultak a klikkek, mindenki kb 2-3-4 fős csoportra oszlott már az első pár napban. Nekem is változott az első pár hétben/hónapban,hogy kivel vagyok jóban, de úgy tűnt, hogy végül három másik lánnyal négyen alkotunk majd egy csapatot. Én pedig annyira örültem. Igazából ők egymást rajtam keresztül ismerték meg nagyrészt, azonban mindőjükkel nagyon szívesen töltöttem időt, nem volt úgymond ,,kitúrva" senki. Hívtam őket egyetemen kívül találkozni, az egyik lány el is jött, a másik két lány sosem ért rá szabadidejükben, és messzebb is laktak az egyetemtől. Ahogy teltek a hónapok, a lány akire úgy hivatkoztam az előbb, hogy eljött a találkára, elkezdett elhidegülni teljesen minden oknál fogva, a másik lány pedig egyik napról a másikra otthagyott minket, azóta legalább 4 társaságba túrta be magát. (legalábbis próbálta)

Ebből adódóan ketten maradtunk a négyes társaságból. Azt hittem ez a lány miattam maradt ott és elkezdtem fontos lenni neki, nyilván ővele is próbáltam törődni,hívtam találkozni és írtam neki egyetemen kívül is, viszont ő lassan 2 év után azt mondta, hogy nincs szüksége lány barátságokra, neki elég ha csak elvagyunk az órák ideje alatt és ő LUSTA bejönni hozzám találkozni, valamint idegesítettem, amikor elhívtam őt mondjuk kávézni. Ezeket így szó szerint az arcomba mondta, kegyetlen rosszul esett.

Más nem maradt nekem sajnos, a többiekkel felszínesebb a viszonyom, (még ennél is) max köszönünk egymásnak és a vizsgákról beszélünk. Ezt a lányt aki maradt nekem, félek otthagyni, mert akkor teljesen egyedül ülnék és az kellemetlen volna, de tudom hogy nem jó a lelkemnek a vele való ,,kapcsolat", hiszen már nem egyszer mondta el nekem ezeket, hogy tudja, hogy én sokkal több effortot teszek bele a barátságba, de nem tud vele mit kezdeni. Megalázónak érzem, hogy ezek után is állandóan vele lógok, de úgy gondolom nincs más választásom. Egyszerűen szerettem volna egy hozzám hasonló lányt, akivel el tudok menni a vásárba, aki néha nálam alszik, ha valami történik hosszas telefonálásba kezdünk, közösen mozizunk.. A többi klikkbe pedig szinte lehetetlen beférkőzni így 1.5 év után a semmiből. Tehát jelenleg csak a barátomra számíthatok akivel tudok programozni, szerencse hogy ő van nekem. Nagyon fáj hogy ennyi idősen nincs kivel társasági életet élnem, pedig úgy vélem, hogy megtettem a kellő lépéseket mások felé, akik nem kérnek belőlem. Őszintén nem tudom mi lehet a gond, önbizalmam egyébként van, adok a megjelenésemre, jó átlagom van, mégis azt gondolom hogy sohasem találok egy igazi barátnőt, így pedig elég sivár az egyetemi élet.

Köszönöm ha elolvastad.

20L