Van még olyan,akinek nem lettek barátai az egyetemen?

Nekem sincsenek nagyon egyetemi barátaim, igaz én nem is barátkozni járok oda. Megvannak a haverjaim, ismerek kb 20-25 embert úgyhogy minden órán van kihez csapódni, viszont ebből a 20 emberből összesen 4 volt fent nálam a lakásomon, ebből kettő egy projekt miatt. Én meg tudom érteni a másik lányt is akiről beszélsz, mert én se nagyon tudnék mit kezdeni azzal, ha valaki ilyen szinten szeretne barátkozni velem. Megvan a saját társaságom akikkel már 10 éve ismerjük egymást, együtt nőttünk fel, együtt járunk nyaralni, bulizni meg programokra. Nekem nincs szükségem arra hogy egyetemen barátkozzak.

Barátnőm viszont hasonló cipőben volt mint te, ő is azt hitte hogy jó barátnőket talált, aztán kiderült hogy mégsem. Én például úgy oldottam meg, hogy összehoztam őt az egyik haverom barátnőjével, aztán szépen lassan meglett az új baráti köre neki is. A te barátod esetleg nem tud téged bevinni a társaságába? Biztos van ott valaki aki nyitott lenne rá

Amíg egymásra voltak utalva addig klikkesedtek, jegyzeteket, feladatsorokat, teszteket cseréltek egymás közt vagy uberként használták egymás autóit.

Záróvizsga után szinte azonnal felbomlottak ezek a kapcsolatok.

Én még csak elsős vagyok, 30 éves (társaim is 25-50 közöttiek), és még csak haverjaim sincsenek.

Minden előadáson egyedül ülök.

Egyszer egy klikk mellé ültem, hátha bevesznek egy kósza beszélgetésbe, de semmi. Hiába nyitok Facebook csoportban is (hasznot dolgot osztok meg), semmi reakció. Más meg ír vmi irreleváns dolgot, arra meg egyből reagálnak...

Egyszer egy fiatal lány mögöttem elkezdett beszélgetni velem, kérdezte, miért ülök mindig egyedül. Szinte világítok a teremben, hogy se előttem, se utánam, se mellettem senki sincs.

Mondtam neki, már mindenkinek megvan a haveri köre, én pedig nem tudok már betársulni. Elkezdtünk beszélgetni, ő az ország túlsó felében él, és mégis volt egy közös ismerősünk. Elvoltunk egy fél napig, aztán megkérdezte, mi az insta-nemtusommim. Mondom neki, nincs instám. Nem akarok-e csinálni, segít regisztrálni. Nem, köszönöm, nem szeretnék.

És akkor kijött belőle is, hogy "nagyon fura vagy".

Utolsó előadáson megkérdezte, nem lógunk-e el. Mondom neki, ne haragudjon, én 250 km-t utazok a suli miatt, hogy tanuljak, nem fogok ellógni (ráadásul még fontos dolgot is mondtak vizsgával kapcsolatban). Jó, ő ellóg, de majd küldjem el neki amit vettünk, meg amit mondtak.

Hogyne. Azóta sem küldtem el... És azóta sem beszéltünk.

(Volt egy szaktársam, aki azzal keresett meg, hogy a gyerekét vizsgálatra kell vinnie, és elmegy utolsó óráról, küldjem el a jegyzetem, az teljesen más. Abban segítek. )

Szóval nekem sincs senkim egyetemen.

5

Igen, ez is nagyon jellemző volt, hogy ha x írt vagy kérdezett azonnal záporoztak a válaszok, segítségek, ha meg y akkor a többség úgy tett mintha ott sem lenne (akár online, akár offline).

Ahogy a 4-es is írja, minden ilyen (ovi, általános, gimi, stb) egy egymásrautaltság, amiből kialakulhatnak jobb viszonyok, de senki sem mondta, hogy örökké tart. Munkahelyen megtörténhet ugyanez, hogy jó a viszony, megy a bratyi, de az egyik vált és kész, azt sem tudod utána, hogy él-e még a másik.

Sőt, az is lehet, hogy csak a munkavégzés során van a jókedv, privátban meg rá nem írtok egymásra. Van ilyen ismerettségem is. Ezt úgy hívom, hogy túléljük a munkanapot és ha már együtt kell dolgozni, akkor legalább a hangulat legyen jó. Volt fafej kollégám, aki csak ült csendben egész nap, mert egy szót nem tudott érdemben szólni semmihez sem.

Szóval az emberi kapcsolatok egy ideig óráig léteznek, nagyon kevés az, ami túléli az iskola, munkahely utáni időket. Van nekem két, hát már csak haverom, akikkel tartjuk a kapcsolatot, de az a nagy barátság már megszűnt. Mert megszűnt maga az egymásrautaltság is, ebből adódóan a kapcsolat is okafogyottá vált csúnyán fogalmazva.

Végzős vagyok, és sajnos nekem sem sikeredett barátokat szereznem.

Pedig az elején minden jól indult; volt egy szuper társaság, akikkel órák után is jókat beszélgettünk, napközben kávézni is mentünk, vagy épp ebédelni. Csak ez sajnos fokozatosan kopott ki a mindennapokból, ahogy haladtunk előre a tanulmányokkal. Meg ahogy elmúlt az újdonság varázsa is. Jöttek a szabválok, mindenki megismert új arcokat, a végére sokan már szinte menekültek haza, úgy meg nehéz volt.

Pedig Covid után egész sok program is volt az egyetemen, voltak olyan féléveim, ahol 1-2 kivétellel az összesen jelen is voltam. Sosem voltam egyedül, mert vagy eleve volt ott szaktárs, aki egyben évfolyamtárs is volt és együtt mentünk, vagy odaverődtem valakikhez. Csak sajnos egyikből sem lett komoly, vagy akár lazább barátság sem.

Voltak többen, akikkel sokat beszélgettünk, meg már majdnem barátnők lettünk, de vagy szakot váltott és eltávolodtunk, vagy ő kolis volt és új szobatársat kapott (én meg bejárós végig), engem meg szinte rögtön elfelejtett. Vagy arcon csapott a tudat, hogy nem barátság volt, csupán összekötött minket a suli, aztán amiatt volt egy csomó közös témánk, de az épület falain kívül nem állta meg a helyét az a "kapcsolat".

2-3 szaktárs van azért, akiknek időnként írok, érdeklődöm felőlük, így a gyakorlat alatt, de mindig én kezdeményezem ezt, és hiába nem azért teszem, hogy visszakérdezzenek, néha mégis rosszul esik, hogy ők nem érdeklődnek felőlem. Szóval így állok. :/

Sajnos ez olyan dolog h minel inkabb erolteti az ember annal inkabb sikertelen lesz ezen a teruleten.

Nekem is csak egyetem 2. eveben lettek barataim, addig nem voltak abszolut, de ez is csak ugy magatol jott.

Szerintem ha eljarsz beszelgetni, kulonbozo egyetemi programokra es tarsai, kizart dolog hogy ne legyenek elovb utobb barataid.

Egyebkent en is szivesen beszelgetek veled ha szeretned.