Szerintetek 40 fölött hogyan lehet új barátságokat kialakítani? Amikor úgy érzitek, a régi barátnöitek vagy "elfejlödtek" vagy kevésnek, nem elég intenzívnek érzitek akapcsolatot. Nem felszínes small talk-ra gondolok, hanem igazi, mélyebb kötödésre.
Vagy ebben a korban már nem fog menni? Akinek családja van, gyerekek, nagyszülök... stb. úgy látom, erösen be van ágyazódva a szük családjába, ill. a munkájába...
Aki egyedül van, az meg nagyon nehezen mozdul ki. Valahogy már nevetségesnek látom kezdeményezni. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a régi kapcsolataim kezdenek kimerülni a Facebook-on írt pár soros üzenetekben.
válasza:
Lajosnak üzenem:
Èn azért látok olyanokat, akik gyerek mellett bulikba járnak, összetartanak, ráérnek cseverészni. (Bár lehet, hogy nem szellemi munkát végeznek.)
Tulajdonképpen nekem is hajtós, de este, amikor elcsitul a család, elgondolkozom ezen, ez a "bezárkózás" mindig így lesz? Én magányosnak érzem így magam.
Vagy akkor "nyitunk" majd, ha nyugdíjasok leszünk?
De mi a megoldás szerinted?
Vagy lehet, hogy másokat ez kielégít, csak én vagyok ilyen lázadozó?
5-ösnek üzenem:
Hogy érted, hogy nagy családod van? Sok rokonod? Az jó lehet, nekem a szük családi körön kívül (férj, gyerekek) szinte senkim sincs.
Ezért is próbálok kapcsolatokat teremteni, ill. a régiek után futni, de nem sok eredménnyel. Az egyik barátnömet vagy 5x csörgettem meg, mire végre felvette. Mondta, hogy öneki a munka után meg a gyerek után már csak TV-nézésre van igénye, emberekre nincs.
A másik régebbi barátnöm eleve be sem kapcsolja a telefonját, hogy ne zavarják. Ìrogatni szoktam neki, amire vagy válaszol vagy nem.
Szóval hamvába holt dolgok ezek és nem is biztos, hogy bennem van a hiba...
Èrdekelne, hogy Te hogyan próbálkoztál. Vagy inkább várod, hogy mások közeledjenek?
" De nekem olyan barátnőm volt, akit ha éjjel kettőkor hívtam, akkor éjjel kettőkor jött."
À, nekem ilyen barátnöm már 10 éve nincs. À, ezek olyan barátnök, hogyha ök unatkoznak vagy a gyerekük unatkozik, akkor hajlandóak találkozni, én kínálom meg öket, fözök vagy veszek valamit nekik.
Reciprocitás - ááá! Ugyan.
A másikkal van, hogy órákon keresztül csak az ö problémáit tárgyaljuk ki -persze az én telefonköltségemre.
Ezért nem értem, ha nem veszi fel, hisz "ingyen pszichológusként" szolgálok.
Szóval az emberi jellemet sokáig lehetne elemezni.
Nem tudom ezeket "kigyomlálni", ahogy a férjem mondja, mert akkor még ezek sem lesznek.
Sajnálom, hogy meghalt a barátnöd - igen fiatal lehetett.
A magány és a szomorkodás nem tesz jót az egészségnek. Próbálom nem dramatizálni a helyzetem, és pótcselekvéseket keresni, de néha nagyon bele tudok szomorodni.
"nagyon csúnyán elárult"
De hogy tud valaki a neten keresztül elárulni, hisz nincs is közös ismerösötök?!
Egyébként én is gondolkodtam már, hogy érdemes-e itt a neten bizalmas dolgokat megvallani, de úgy véltem, itt nem árthat senki...
hát igen... mintha én írnám a soraidat, annyira egy cipőben járunk :)
A "netes" barátnőm úgy árult el, hogy többször találkoztunk is, összejártunk, még nyaralni is együtt mentünk. csak a neten ismerkedtünk össze, de aztán valós kapcsolat lett a miénk :)
Szomorú dolgok ezek. Az én barátnőim pont olyanok, mint a tieid. mondom, mintha helyettem írtál volna:) Van olyan, amelyikkel órákat beszélgetünk és meg sem kérdezi, hogy vagyunk, csak árad belőle a saját élete, a saját problémái. Ha véletlenül elejtek egy fél mondatot a saját életemről, akkor egyből jön a "jaj, ne is mondd, velem pont ugyanez történt". és már meséli is, megint órákon keresztül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!