Az emberi kapcsolatok és az emberek természetes amzoizmusa? (többi lent. )
én magamamon vettem észre hogy amikor vége lett a barátságomnak akkor nagyon levert voltam és összetört.
habár fájdalmam oka az volt hogy ő hiányzott nekem és ha elfelejtettem volna többé nem fájt volna de mégse akartam elfelejteni?
ez csak nálam van így vagy ti is hasonlóan gondolkodtok?
*mazochizmus
És azért se bántalak.
Én se akartam soha senkit úgy elfelejteni,hogy úristen,most végleg kitörlöm.De most már akarok egypár embert,és szerintem most kezd megérni rá a gondolkodásom.Örülök,hogy eljutottam addig,hogy felismertem a problémát:sajnos nagyon a múltban élek,és ha nem engedem el rövid időn belül ezeket a dolgaimat,akkor nem fog rendesen beindulni körülöttem az élet.
Ugyanis szerintem ha sikertelen emberekkel veszem körül magam(meg idegbetegekkel),akkor engem is lehúznak és ezáltal én is sikertelenné meg mindig idegbeteggé,szomorúvá válok.Sose gondolnék a saját jövőmre,mindig azon rágnám magam,hogy jaj,xy vajon mit csinál,meg most hogy javítsak a kapcsolatunkon...hát messziről le kell szarni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!