Mi a véleményetek erről a barátságról?

Munkanélküli vagyok lassan fél éve,és a barátnőmet nemrég rúgták ki a munkahelyéről.Eddig neki eszébe se jutott,hogy segítsen nekem a munkakeresésben.Múlt héten hétfőn felhívott ,hogy segítsek neki munkát keresni,mivel én már olyan régen munkanélküli vagyok,biztos tudom hová és merre érdemes menni.Mondtam neki ,hogy nekem az a nagy problémám,hogy nincsen autóm,és mivel olyan helyen lakunk ahol nincs tömegközlekedés,így én nem nagyon találok munkát.Mondtam neki,hogy mivel neki van autója ,próbáljunk olyan helyre menni,ahová mindkettőnket felvesznek,és akkor tudnánk együtt akár messzebbre is menni.Mondta ,hogy oké az szuper jó lenne.Elmentünk egy munkaközvetítő irodába ahol pont kerestek embert és olyat akinek van autója,de egy volt a bibi csak egy embert kerestek.Ő vacillálás nélkül rávágta,hogy ő elfogadja az állásajánlatot.Aláírta a szerződést és sajnálkozva rám nézett és azt mondta,na te szegény,hogy lesz így neked munkád.Mondtam neki,hogy hát igen jobb lett volna ha keresünk egy kicsit tovább ,hátha lesz olyan ahová többet felvesznek.Erre azt mondta,sajnálja,de neki meg kell élni valamiből.Mondtam neki,hogy megértem,én is tudom milyen az mikor nincs miből kifizetni a számlát.Sok sikert kívántam neki,de nagyon szomorú voltam utána,mert őt utána már nem érdekelte ,hogy én hol találok munkát.Szépen hazavitt és elköszöntünk.Aztán ma ,rá másfél hétre hívott,hogy nem felelt meg és kirúgták.Én meg nem ajánlottam fel neki,hogy segítek.Azt vettem észre a kettőnk barátságán,hogy ha kellet neki valami,akkor mindig megkeresett,de amikor nekem kellett volna segítség akkor valahogy sosem ért rá,és sosem ajánlotta fel,hogy segítsen.Én rengeteget segítettem már neki,de valahogy vissza nem kaptam tőle semmit,és úgy érzem elegem van már ebből.