Hogyan állítsam le a barátnőmet ilyenkor?

Nem képes belátni, hogy nincs igaza. Van valami, amivel én kb 5 éve foglalkozom, ő meg egy vállrándítással megállapítja, hogy ez iszonyú nagy hülyeség, ne higyjek el mindent, amit elsőre a neten olvasok, hogy lehet egy ilyen ember biológia szakos, ő sokkal okosabb nálam amúgy is, mert az iskolai jegyek nem tükrözik a tudást. Múltkor a lovaglással kapcsolatban volt ez, mondtam, hogy meg kéne keresem még a lovaglókesztyűmet. Erre mondta ő, hogy az fölösleges, semmire sem jó, plusz a lovaglás nem is soprt, csak ülök a lovon, ő meg visz. (Megjegyzem, életében egyszer sem ült még lovon.) Mondtam neki, hogy ez egy tévhit, én az első lovaglóórám után pl alig tudtam járni. Erre mondta, hogy egy ilyen ember hogy lehet biológia szakos, nézzek már utána az anatómiának, attól, hogy ülök, nem leszek erősebb.

A másik meg az, hogy nem fogja fel, hogy nincs pénzem arra, hogy minden hétvégén étterembe járjak vele. Van két testvérem, nekik is kellenek dolgok, anya nem költhet mindig rám, de nem fogja fel. Ha nem viszek pénzt, rám szól, hogy pedig ő kérte.

Vagy amikor kapok egy olyan tantárgyól egy jó jegyet, ami amúgy nagyon nehezen meg. Ő meg rávágja, hogy ettől még nem leszek okos. Vagy mondom, hogy tanulnom kéne, ő meg megkérdezi, hogy minek, mert az fölösleges, ne tanuljak.

Ilyen alkalmakkor mindig elkezdünk veszekedni, többnyire az lesz, hogy leostobáz, én meg berágok rá. Az esetek 80%-ában jóban vagyunk, totál egyre jár az agyunk, stb, de ezek a pillanatai elképesztően kiakasztanak, és nem tudok vele mit kezdeni, mert mindenhogy én jövök ki rosszul a helyzetből. Minketten 16 éves lányok vagyunk.