Sok évig magányos "egyedülakaroklenni" természetű voltam. Változtam, de még sok van hátra. Valaki valami tanács? 15/F

Üdv. 15 éves fiú vagyok Budapestről, Bence.

Sok évig az az "otthon elvagyok magammal" típus voltam. Suliban nem voltak gondjaim, jóban voltam/vagyok mindenkivel, csupán iskolán kívül nem tartottam a kapcsolatot senkivel.

Ismerőseim már rég buliztak, élték az életüket, én meg otthon ültem és hibáztattam magamat.

Zenét hallgattam, programoztam, gondolkodtam. Megtanultam angolul, és nagyon sokat fejlődtem programozás téren.

Elkezdtem fejlődni való életben is (pár hete): edzéssel csináltam kedvet magamnak, majd ruházatváltással. Most ott tartok, hogy egyre jobban ápolom barátaimmal a kapcsolatot, egyre többször találkozom velük.

Viszont van egy problémám: nagyon le vagyok maradva. Mind környezetileg, mind trendileg. Nagyon sok dolgot nem tudok ami másnak alap.

( Igazából két problémám van, de nem törődöm vele: sokszor vagyok lehangolt, sokszor érzem úgy ilyen találkákon hogy nem hozom magamból a maxot, történnek kínos dolgok, hülyén beszélek, stb. De ezeket hagyom, mivel tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel megesik, csupán depresszió miatt nagyul fel ez nekem. )

Nagyon tetszik az osztályból egy lány, szeretnék vele megismerkedni. Mind külsőleg, mind belsőleg egy elképzelhetetlenül csodás egyén. Ötleteket szeretnék tőletek kérni, miként nyerhetnék utat a szívébe, hogy legalább baráti kapcsolat szövődhessen ki kettőnk között? Nagyon félek úgy elhívni valakit valahova, hogy nincsen témánk. Tudom, szép lassan kell közeledni, de lassan vége az évnek, sürget az idő.

A következő a tervem: napról napra egyre többet érdeklődök iránta. A bulikon/találkozásokkor egyre többször kezdeményezek vele beszélgetést. És talán egy nap lesz merszem rendesen elhívni ismerkedésre/randevúra. Nemsokára lesz egy party, ott lesz, talán megpróbálom... :/

Vélemények?