Mit gondoltok a netes barátságokról?

Keserédes dolog.Édes,mert ijesztően könnyen találhatsz olyan ember,aki a lelkitársaddá válhat,és keserű,mert valószínűleg borzasztóan messze van tőled.

Nekem csak jó tapasztalataim vannak vele.Példának okáért,az általános iskolai osztálytársaim,akikkel nyolc évet együtt sínylődtem,születésnapomkor még egy egyszerű szóbeli köszöntést sem vágtak hozzám,míg olyan emberek,akik az ország másik végében élnek,képesek ezreket áldozni arra,hogy megajándékozzanak...

Érdemes figyelni,és okosan ismerkedni,aki tudja az alapvető biztonsági szabályokat,azt jobbára nem érheti baj.

Viszont,ha az ember jó helyen keres,akkor könnyen találhat olyan embereket,akik megértik és elfogadják.Meg aztán,a sok profil és oldal segítségével könnyen kiszűrhető,hogy ki az,akivel lehet közös kapcsolódási pontotok,és ki az,akivel nem,tehát megspórolja az alapesetben kötelező udvariassági köröket és puhatolózást.Nekem a legfájóbb pont benne,mint írtam fentebb,a távolság.Mert,ha nyitott vagy az ilyesmire,akkor a távolság ellenére is válhat valaki olyan barátoddá,mintha csak együtt nevelkedtetek volna.És fájó,hogy az ilyen közelkerült embernek nem tudod fizikailag átadni az érzéseidet.

Én speciel mára eljutottam oda,hogy nem teszek különbséget netes és valóéletbeli barát között-mindkettőt egyszerűen csak a barátaimnak hívom.

Az a gond, hogy nekem ezek eddig mindig a közös összetartó erő megszakadása után elkoptak nagyon hamar. Régen elég aktívan játszottam egy netes játékkal (Traviánnal) és ott nagyon összeszokott egy év alatt a törzsgárda, rengeteget dumáltunk, nem csak a játék miatt, de aztán ahogy annak vége lett, szépen abbamaradtak a beszélgetések.

Itt a gyk-n is beszélgettem pár emberrel, de nem hiszem, hogy bármelyik is el fog addig jutni, hogy barátnak nevezzem az illetőt. Nekem fontos a személyes találkozás, pedig kifejezetten nem vagyok egy társaságkedvelő személy, de azért egy minimum kell.