Ki hogyan illeszkedett be az (új) iskolába?
Mit lehet tenni, ha úgy érzem, hogy az ötös csoporton belül megint egyedül maradtam? :( Gimiben is ez volt, hogy voltak barátnőim, és összejártunk, és kedvesek voltunk, meg stb, de olyan lelkitárssá senkivel sem váltam, pedig nekem úgy néz ki, hogy ez alapszükséglet.
Esti képzésen vagyunk, csak péntek este, és szombat délelőtt vagyunk együtt.
Ketten közülünk tök jól összebarátkoztak, mert sok közös van bennünk, a másik kettő pedig tart is egymással, meg nem is, de inkább ők is ketten csavarognak, de még sem olyn szorosan, mint az előző páros. Én meg már megint egyedül maradtam :( Szünetben beszélgetünk, meg egy helyen ülünk, de nem az van, hogy konkrétan hívnak, vagy hogy elkezdenek velem beszélni, kezdeményezni csak egymással kezdeményeznek, engem csak úgy bevesznek, ha menni akarok. Nem vagyok a terhükre (még) de idővel tudom, hogy terhükre leszek.
Pedig teljes szívből jószándékúak és kedvesek, tehát nem direkt közösítenek ki, vagy ilyesmi, csak egyszerűen így jött össze.
Ilyen esetben mit lehet tenni? A többi lánynak is meg van már a maga társasága. Mi velem a baj, hogy mindig ez történik velem? Annyira utálom magam emiatt, de most nem is az a lényeg, de hogyan viselkedjek a suliban? A sok rácuppanástól meg fognak engem már unni előbb-utóbb, de ha én nem kezdeményezek, akkor más sem jön oda hozzám közülük.
Pedig kedves vagyok, és nyitott, és nem teszek fel nekik személyes kérdéseket, vagy nem szólogatok be, de egyszerűen nem tudom, hogy mi bennem a baj. Lehet hogy csak túldramatizálom ezt az egészet.
Olyan rossz egyedül lenni, hiába, hogy itthon nagyjából minden jó, és hogy van már barátom 1 éve, de akkor is rossz társaság nélkül lenni :S
Köszi a tanácsokat!
19/L
válasza:Teljesen megértelek, gyakran velem is ez van. Tavaly jöttem új iskolába, egy kis időbe telt és találtam két lányt, akivel nagyon jóban lettem, de most idén találtak új társaságot és csak azért vagyok már néha velük, mert odamegyek hozzájuk, de amúgy ők maguktól nem hívnának. Eddig is ez volt velem, mindig találok valakit, akivel nagyon összebarátkozom, de később mindig találnak más valakit és engem hátrahagynak. Ez már a sokadik eset volt.
Azt tudom ajánlani, hogy próbálj egy két emberrel kettesbe is beszélgetni, akkor jobban megismernek és többet legyél a társaságba, akkor már egyre többet beszélgetnek veled és megkedvelnek.
válasza:Én meg levelezőre járok egyetemre és uez a szitu, 2hetente találkozunk egy napra.. nem igazán van mód rá hogy összebarátkozzon a társaság. Esetleg hozz létre egy FB csoportot az évfolyamnak, és ott már könnyebben szokott menni az ilyesféle szervezkedés. Esetleg péntek esték kapcsán felvethetnéd hogy mi lenne ha beülnétek óra után még egy sörre vhová.
De teljesen átérzem, én sem vagyok ez a szervező típus.
Ráaádsul még egy dolgot tudok mondani, talán építő jellegű, de ne haragudj meg miatta. Ezt írtad:
Mi velem a baj, hogy mindig ez történik velem? Annyira utálom magam emiatt, de most nem is az a lényeg, de hogyan viselkedjek a suliban?
A mindig ez történik velem-részből gondolom h ez egy séma, ha mindig ilyen helyzetbe kerülsz. Esetkeg néhány önfejlesztő, őnbizalomnövelő könyv jól jöhet, mert hidd el ezek összefüggenek ezzel. Főleg mert utána írod is, hogy utálod magad emiatt, teljesen megértem, énis ilyen beállítódású vagyok alapból, de van ez a maszlagnak tűnő pozitív gondolkodás dolog amin már párszor elmerengtem én is. Ha ezt mantrázod, mert ez az alapélményed, hogy mindig ez történik veled, és utálod magad emiatt, hidd el, ez kisugárzik. Kicsit próbálj pozitív kisugárzásra gyúrni, akkor nagyobb eséllyel vonnak be programokba.
Nagyon nehéz tudom, ha olyan az ember személyisége, de nagyon hatásos ha elkezdesz picit foglalkozni magaddal ilyen szempontból :)
Rendben, köszi!
Biztosan szorulok fejlődésre ilyen szempontból, de nem hiszem, hogy nagyon, mert oké, hogy most itt nyávogok, de egyébként tök pozitív vagyok, nem szeretek panaszkodni, állandóan mosolygok, vagy nevetek a többiekkel... Csak már az az uncsi, hogy senki nem kezdeményez, és mindig csak én akarok mástól barátságot... De lehet, hogy csak túl sok időm van ilyen hülyeségeken morfondírozni, és azért vagyok ettől szomorú..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!