Csak piálva lehet barátokat szerezni?

Valamiért azt tapasztalom, igazi barátságok csak akkor születnek ha beb*szik valaki. 25 vagyok, és nemrég lettem szó szerint kiközösítve egy körből, mert nem járok minden héten benyomni. Nem vagyok anyámasszony katonája, de a heti lerészegedést túlzásnak tartom. Megadom a módját, persze nem Zaher gábor szintig, de a hangsúly az alkalmanként szavon van. Szilveszter, szülinap vagy pár havonta egy házibuli, simán jöhet. Most azért, mert összefutottunk páran, nem érzem azt, hogy le kéne részegednem, vagy éjszakáznom kellene emiatt (van, amikor hétköznap). Mostani körömben is ez volt. Vagy piáltak, vagy mást csináltak közösen és amikor becsatlakoztam, a piálós sztorikat mesélték, hogy ki milyen idióta dolgot csinált benyomva, meg megy facebookra a piás üvegek posztolása. És ezek a nagy élmények, a nagy barátságok.

Mivel nem iszom állandóan, ezért sosem hívtak el. Pedig engem nem zavar, pia nélkül sem vagyok százas, max röhögök rajtuk. Volt legjobb haverom is, akárhányszor összefutottunk, ő be akart b*szni, mert neki mennyire sz*r az élete és egész végig nyávogott, hogy igyunk már valamit (szinte minden találkozásnál). Sokszor le is húzott magával sajnos. Nem tudom, miért olyan nagy dolog, ha nem akarok néha mást, csak kiülni valahová, és csak simán dumálni, röhögni? Miért kell állandóan vagy éjszakázni, bulikázni, meg jól berúgni, csomó pénzt elverni erre szinte heti szinten (mondom, ha van rá indok, benne vagyok, de a semmiért csak úgy, nem)?

Nem tudom, azért jó lenne szorosabb barátságokat ápolni, nem pedig csak lerészegedni. Szerintem nevetséges több éves barátságot tönkretenni és mást kiközösíteni ezért, eléggé megalázva érzem magam. Van itt olyan, akivel elfordult ez? Vagy csak én voltam rossz társasági körben? Most én érzem magam rosszul, hogy velem van a baj...