Az emberek ellenségesek és kötekedők velem és mégis úgy állítják be, mintha velem lenne a gond. Miért?

Sajnos sok a primitív ember,és igen,lehet köze a külsőhöz.Ha valaki különbözik tőlük,azt kinézik,és kapva az alkalmon belekötnek.

A te szituációidat nem ismerem pontosan.Biztos,hogy semmi olyat nem teszel,ami miatt ellenségesek lehetnek veled?

Kérdező, az emberek alapvetően ilyenek egymással, legalábbis kis hazánkban ilyenek. Az emberek általában bele néznek egymás arcába, amikor elmennek egymás mellett. Én nem mindig szoktam, mert iszonyat leköti a figyelmet, ha mindenkit megbámulok. Egyszerűen nehéz úgy közlekedni. Én mindig figyelem az embereket, de a környezetem egészét is. Figyelek a lábam elé, figyelek, hogy nehogy neki menjek valaminek, figyelek a kocsikra, mindig jól körülnézek, stb. Ha mindig ilyen figyelmes vagy, akkor ezek mind annyira lekötik a figyelmed, hogy már nem is érdekel, ha valaki rád néz.

Amikor én a barátaimmal mentem valahova, akkor is sokszor volt, hogy a barátom megjegyezte, hogy "nézd hogy nézett rám", vagy "nézd hogy néz ki", meg ilyenek. Én sosem voltam erre vevő. Már nem tartom velük a kapcsolatot, de nem ezért, hiszen valójában nem voltak igazán vészesek. De ezt mondjuk pont nem szerettem bennük. Igen, látom, hogy ha valaki nem olyan szép. Na és? Sok ronda ember van a világon. Ha az egyik elmegy mellettem, akkor ez van. És ha egy ember rám néz, nem csinálok belőle problémát. Belátom, tényleg eléggé eltér az arcom az átlagosétól, de nem vagyok csúnya. Valaki jobban megnéz, valaki kevésbé. Én amúgy csak akkor hunyorgok, ha belesüt a nap a szemebe. Különben meg minek. Miért hunyorogjak a szeme jövővel, nem akarok tőle semmit, akkor meg minek hunyorogjak oda mindenkinek.

Vagy akkor mi lenne, ha valaki akarna is tőled valamit? Pl. én hozzám sokszor jött oda olyan ember, akiről láttam, hogy meleg. Volt, hogy valaki úgy csinált, mintha megpuszilt volna oldalról, de csak a levegőbe, amikor elment mellettem. Nem tudom miért, de tuti meleg volt, látszott rajta (természetesen nem szóltam neki vissza). A buszon is ült már mellém meleg illető, és eléggé egyértelmű jeleket adott, hogy bejövök neki. Nem problémáztam, mert nem volt tolakodó, egyszerűen nem is érdekelt. Én nem vagyok az, gondolom őneki is ezek után feltűnt.

Volt olyan is, hogy hajléktalan, vagy szakadtabb ember követett, vagy éppen részeg. Általában pénzt akartak, vagy éppen valamit kérdezni, netalántán beszélgetni. Én mindig határozott és kedves voltam velük, a volt barátaim nyíltan elküldték volna a francba. Én nem akarok konfliktust, inkább kedves leszek vele, végül is csak nem fogja azt megverni aki kedves vele. "Néz már, ez az emberkedves velem, majd jól megverem, mert nem küld el a pics@.ba." Ugye azért ilyet ritkán mondanak.