Nem vagyok fontos a barátaimnak?

Ismerős a helyzet érzés, de szerintem törődj bele, egy idő után megszokod.. Szimplán megunnak, vagy találnak újabb rövid-hosszabb barátságokat és emiatt hanyagolnak. És szerintem jogosan érzed magad szarul emiatt, de ez az élet velejárója.

Vagy keress más barátokat, viszont náluk is előjöhet majd ugyanez.

Én ezt már teljesen megszoktam. Nem is megyek oda társasághoz, csak az egyedül ácsorgó szaktársaimhoz. Ha jön harmadik személy akkor én kiesek a beszélgetésből. Volt olyan, hogy mondtam egy sztorit két embernek. A mondat közepén pedig elkezdtek valami tök másról beszélgetni. Észre se vették hogy nem fejeztem be csak elhallgattam. De a legjobb eset az volt, amikor pót dolgozat előtt összeültünk, nem jutottam szóhoz egyáltalán. Aztán csönd lett, mondom itt a lehetőség... Az első szó után az egyik lepisszegett, hogy de hát ők most tanulnaak. 1 perc sem telt, jött egy 4. szaktárs, elkezdte mondani hogy itt volt, ott volt, beteg, mi baja, mit mondott az orvos, de így darálta és én nem tudom hogy, de akik aaannyira tanultak meg lepisszegtek, itták a szavait. Ott is hagytam őket.

Nálam is úgy van, hogy a legjobb barátnőm csak számomra legjobb barátnőm. Már ezt is megszoktam. Sose ér rá. Ha esetleg itthon lennénk hétvégén (mert máshol tanulunk de szomszédok vagyunk) sosem ér rám. Egy fél órát se. Mindig rám ír, hogy itthon leszek-e, majd ír mikor menjek. Aztán vagy nem ír, vagy úgy ír, hogy ott vannak unokatesóék, de menjek, takarít de menjek, az hogy ő jöjjön az kizárt, ha jön akkor is fél óra múlva már minden baja van hogy haza megy vagy sietnie kell valahova. Legutóbb este 8 kor írt, hogy menjek, meg ott van kis unokatesója is jaj de jó lesz, én meg mondtam hogy ilyenkor már nem megyek át kössz. (amúgy se rám figyelt volna) Még akkor se ért rá FÉL ÉVIG, mikor meghalt a kutyám. Nagyon rosszul viseltem és SENKINEK nem tudtam róla beszélni.

Szóval ez ilyen. Idővel majd megszokod sajnos. Én sem értem mi velem/velünk a probléma hogy ennyire érdektelenek irányunkba az emberek. Sokszor próbáltam változtatni magamon, de semmi sem volt megoldás. A társas szükségleteimet online játékokon beszélgetéssel elégítem ki. Minden "gamer" imádja a lány játékosokat. Bár ezzel annyi probléma van hogy a szülők szekálnak hogy ne "álom világban" élj meg sokan nem szeretik a "kockákat". De hát ha csak így beszélgethetek másokkal....

Velem is ugyan ez a helyzet. Ha ketten vagyunk egy barátnőmmel úgy jól elvagyunk viszont ha már 3-an 4-en akkor én szinte kiesek a beszélgetésből vagy nem is érdekli őket sokszor a mondandóm de igazából azt vettem észre hogy a szinte csak magukról vagy ami velük kapcsolatos szeretnek beszélni. Én mindig érdeklődöm felőlük ok viszont nem kérdeznek vissza és amikor meg valami amit nem tudtak rólam kiderul szinte nekem esnek hogy hát ezt meg miért nem mondtad......hahóó talán érdeklődni kellene

L