Miért nincsenek barátaim?

De mégis mit írnak neked, akikkel beszélsz? Nekem is vannak olyan ismerőseim, akikkel nem tudok beszélni, mert mindig kioktatnak, úgyhogy nem esik jól a kommunikáció.

A másik meg, hogy vannak olyan emberek, akiknek csak egy igent meg egy nemet tud kisajtolni magából az ember.

Amúgy nekem sincsenek most barátaim...

Azért nincsenek barátaid, mert más vagy, mint ők. Ezt onnan tudom, hogy én is nagyon más vagyok, mint a környezetem. De esetemben sajnos a világtól is nagyon más vagyok, egyenesen idegenkedem a társadalomtól (és mégis be akarok illeszkedni, mert érzem, hogy szükségem van rá de nem tudom miért). Úgy próbálok barátkozni, hogy fogalmam sincs arról, hogy mit jelent a barátkozás, csak hogy jólesne a társaság, ahol nyugodtnak érezhetem magam és foglalkoznak velem.

Ne aggódj ha nem megy a kommunikációd, mert ha nem barátkoznak veled, ugyan hol tanulhatnál meg kommunikálni? Akárcsak nálam is ez a baj. Nem vagyunk annyira különbözőek, szociálkommunikációs problémáink vannak, környezetünk nem ért meg, satöbbi.

Igen, velem is előfordulnak olyan helyzetek, mikor a sírás kerülget, hogy ez a srác már megint miért írt rám, mikor az össz beszélgetésünk annyiból áll, hogy

-Szia, mizu? Semmi, nálad mizu? Semmi.

Nehéz dolog egyébként olyan embert találni, akivel elvagy, és meg tudsz nyílni neki. Próbálkozz legalább a közösségi oldalon barátkozni, onnastul ha úgy érzed közös nevezőn vagytok, akkor jöhet a találka, nem lesztek két idegen egymásnak. Nekem egyébként a kollégiumi élet segített. Nagyon magambaforduló voltam, egy igent alig tudtam kinyögni magamból. Beraktak egy koleszba, ahol már muszáj voltam kommunikálni másokkal, miután ketten laktak a szobában még rajtam kívül, és egy átjáróház volt egyébként is. Sokkal bátrabb lettem, simán leszólítottam embereket a folyosón is.