Ez esetben megmerjem mondani a barátomnak, hogy amit csinál azt nem bírom tovább?

Van egy barátom, azt hiszem elég jóban vagyunk, de nem vagyok ebben biztos.

Igazából én rengetegszer éreztem úgy, hogy érzelmileg bántalmaz, de sose mertem elmondani neki, mert állandóan arról beszél, hogy még akar halni, mindenkinek jobb lenne, és tudom, ha őszintén bevallanam neki, mennyire sokszor éreztem magam pocsékul miatta, akkor csak olaj lennék a tűzre, és kiakadna, hogy még én is támadom.

De egyszerűen most is nagyon megbantott, azt érezteti velem, hogy rossz barát vagyok, és sokszor olyan, mintha nem tisztelen, nem becsülne, nem venné figyelembe, hogy az én életemben is vannak szörnyű dolgok, amikkel én is nehezen küzdök.

Próbálok neki segíteni, de úgy érzem kevés vagyok, és pszichológushoz nem akar/tud menni.

Igyekeztem megbeszelni vele érett módon a dolgokat, de mindig csak az volt, hogy kiakadt, es nem reagált. Aztán pár nam múlva úgy tett, mintha mi sem történt volna, én meg úgy voltam vele, hogy akkor fátylat rá. De mindig újra meg újra nyomorultul érzem magam miatta, és sírok.

Szeretném kiadni magamból, elmondani őszintén, hogy nekem ez milyen, és hagyja abba, ha picit is fontos vagyok neki, különben ennek vége.

De félek attól nagyon, hogy emiatt valami rosszat tesz magával.

Borzalmasan érzem már magam ebben az egészben, de amikor elkezdtem távolságot tartani, annyira bűntudatom lett, mert valahogy úgy beszélt hozzám, hogy utána próbáltam újra ott lenni, és támogatni.

Nagyon rosszul érzem magam. Ki akarok hányni mindent, amivel megbantott, ami miatt éjszakákat sírtam, ami miatt órákig szorongtam, és nem mertem vele találkozni. Ami miatt egy senkinek éreztem magam mellette, de lenyeltem, mert fontosabb volt, hogy ő mit érez.

Félre értés ne essék, azért voltak szép pillanatink is, csak egyszerűen ezek mellett a dolgok mellett nem lehet elmenni.

Szerintetek ki merjem adni neki? Mit tegyek? Félek.