A nők is képesek valódi többévtizedes barátságokra, vagy csak "tematikusan" barátkoznak?

Nem "tematizálok". A témákat a barátság mélysége, atalálkozások gyakorisága, a másik témában való jártassága hozza.

Van barátnőm, akinek külföldi tapasztalatai vannak, élt is több helyen, és én is. Vele így kerültem kapcsolatba, meg hogy szeret társasozni. Azóta kiderült, hogy beszélni és közösségi programokat csinálni is szeret, és én is. Egy másik barátnőm pedig még csak úgy volt külföldön, hogy a határ mellett lakunk, és átsétált a szomszédos városba, vagy elment tankolni. Vele például pénzügyekről beszélünk, kirándulni megyünk, mély lelki beszélgetéseink vannak az aktuális pasiügyekről. Még van egy pár barátnőm, de pl. pasiügyekről minddel lehet beszélni, utazásról is, mélyebb dolgokról, mind kedves és beszédes. Nem aszerint határozom meg, hogy kivel mit beszélek meg, hogy ma pl. milyen tematikus nap van, hanem ez "jön" magától.

Ez millió dologtól függ. Vannak, akikkel egyszerűen képtelenség fenntartani a barátságot, ha más élethelyzetbe kerültök, mert tulajdonképpen csak és kizárólag gaz az élethelyzet volt a közös pont. Nekem is kollégiumi barátnőim, bár még mindig jóban vagyunk, már közel sem olyan mély a barátságunk, mint anno amikor szobatársak voltunk, nem csak azért, mert már nem lakunk egy szobában, fél méterre egymástól, hanem mert ők tovább tanultak mesterképzésen, doktori képzésen, én meg az alapképzés után elkezdtem dolgozni, férjhez mentem, lakást vettem, most mégis, a hitelről meg az autóvásárlásról beszélgessek velük? Mégis, mit tudnának hozzászólni? Nekem meg már a vizsgaidőszak traumája meg a jövőkeresés igen valós veszélyei annyira messzinek tűnnek, már nem hiteles a véleményem. Teljesen más problémáink vannak, emiatt más a gondolkodásunk, más az életünk. Nem beszélve arról, hogy ők még nagyban buliznak, pasiznak, én meg már babát tervezek a férjemmel. Itt nincs közös pont, ezt el kell ismerni. A barátságunk kedves, jó viszonnyá szelídült, amikor a városban járnak, találkozunk, iszogatunk kicsit, megbeszéljük kivel aktuálisan mi a helyzet, de ennyi. Persze, akivel igazán olyan az ember kapcsolata, azt ez a dolog nem zavarja, de minthogy nekünk semmi átfedés az életútjaink között, így akárhogy is nézzük, csak átmeneti volt a barátságunk, hiába, hogy nekem nagyon fontos volt, és még most is az. Ez nem amiatt van, mert nők vagyunk, szerintem férfiaknál is ritka az, hogy egy igazán mély, komoly barátsága kitartson élethelyzettől függetlenül bármeddig.

Egy barátnőm van, akivel ovi óta elválaszthatatlanok vagyunk. Vele bármi volt, bárhol voltunk, nem tud az élethelyzeteink különbözősége akadályozni. Még ha időszakosan voltak is mosolyszünetek, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Mindig tudunk egymásra számítani és bármilyen témáról, tematikától függetlenül, simán át tudunk beszélni éjszakákat is. Én úgy gondolom, hogy ez azért elég mély kötődés, és tekintve, hogy 3 éves korunk óta tart, már bőven 20+-os kapcsolat. Ez nem amiatt van, hogy a nők/férfiak képesek-nem képesek ilyen barátságokra, ez szerintem pusztán szerencse kérdése, hogy találsz-e valakit, akivel tényleg tudtok olyan barátai lenni egymásnak, ami egy életen át kitart. Kicsit hasonlít a párkeresésre, csak jelentősen más szempontok szerint, és ezúttal a keresésben nincs előnye egyik nemnek sem.