Azt mondja, sok vagyok, de mégis miért? Nektek miért lehet valaki túl sok? Vagy mi az a határ, az az ok, ami ezt váltja ki belőletek.

Nem ismerünk, úgyhogy nem tudunk pontos választ adni sajnos.

Én speciel a teljesen komolytalan emberekre szoktam azt mondani, hogy “sokak”. Fontos a humor, de egyszerűen van, amikor nincs helye és a komolytalan emberek a komoly dolgokat is hajlamosak elbagatellizálni, sőt piszkálni azokat, akiknek fontos.

Nekem az a sok, ha valaki kérdezetlenül mindig csak magáról beszél.

De változó, hogy kinek mi a sok.

Lehet, hogy csak van benned valami, ami irritálja, akkor is, ha egyébként kedvel, és nem is tehetsz róla.

Van egy srác az életemben aki mindig felbukkan de pont úgy el is tűnik. Évekig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést mire végre kibökte, hogy sok voltam neki. (Sok beszéd sok monologizálás )

Az a baj,hogy ezen sokan ilyenkor megsértődnek ahelyett hogy magukba néznének és dolgoznának rajta. Én ez utóbbit választottam, másfél év után amikor újra felbukkant már egy visszafogottabb nyugodtabb verziómmal tálalta szemben magát, láss csodát, napi szinten keresi a társaságomat azóta. Én is jobban érzem magam hogy nem pörgetem túl az idegrendszerem és neki is jobban esik a társaságom.

Kell magunkba nézni néha..