Ti mikor erosek vagytok, vagy csak mutarjatok, h tartjatok vissza a sirast? Meg az idegesseget?

Lehet hogy nem releváns amit írok, mert nem vagyok annyira sírós.

Ha megbánt valaki én kacarászni szoktam, persze nem jókedvből, hanem mert így vezetem le a feszültséget. Esetleg visszaszólok/elviccelem a dolgot.

Stressznél is próbálhatnál valami pótcselekvést találni, mondjuk felállsz az asztaltól és sétálsz egy kicsit. Kicsit hülyén hangzik, de az is hatásos levezetése lehet a stressznek, ha légzés gyakorlatokat csinálsz. Biztos vagyok benne h a youtubeon vagy bárhol kismillió videót találsz. A

Én sírnom kell, akkor én sírni szoktam. A dühöt és idegességet pedig sportban szoktam levezetni.

Tehát ha ilyen helyzetben vagyok, és nem akarom, hogy más így lásson, akkor felveszem a cipőmet, és elmegyek kutyát sétáltatni/futtatni vagy bicajozni. Szeretem megélni az érzéseimet, és új energiákat nyerek belőlük.

Ritkán sírom el magam, nálam először a düh jön, és max utána a sírás ha tehetetlen vagyok.

Leginkább a gonlkodásmódom miatt nem hullámzok már úgy érzelmileg mint kislány koromban. Ebben pedig a családom és olyan emberek segítettek hozzá, akik az életet nem csak pláza szinten élik.

Magyarul van egy értékrendem, amiben hiszek, bízok magamban. Így ha kívülről ér olyan emberektől támadás, akik láthatóan bántani akarnak, (bár ez a való életben nagyon ritka, ami bántás ér, az max itt történik meg :D), úgy a helyére teszem magamban az illetőt, és ha igényli a dolog neki is elmagyarázom, hogy miért butaság amiket összehadovál nekem.

Ha pedig nem jutunk dűlőre, ignorálom. Van rngeteg ember a világon, és nagyon sok barátom, ismerősöm akiket elég sokra tartok. Pont nem tud lehúzni néhány dühös ember akinek az ép eszét saját projekciói vagy dühe vezérli....