Senki nem keresi a társaságom, senki nem jön hozzám beszélgetni, ez ellen muszáj tenni vagy örüljek?
Nyáron jöttem rá, hogy senki nem kiváncsi rám, vagy ha igen , érdekből, esetleg azért mert senki nem ér rá és így "ló nincs akkor szamár is jó" alapon keres egy "haver". Észre is vettem, hogy eddig mindig én mentem oda a szomszédhoz beszélgetni, (mondjuk ő idős bácsi, de én örömmel beszélgetek vele) korombeliek, nos, amikor dolgoztam nem foglalkozott senki, amikor kirugtak és véletlen rám írt a volt osztálytársam, megkérdezve "hogy vagy?" elmondtam, hogy felmondtak nekem, akkor aznap elhívott a haverjaival sörözni (anti alkesz vagyok, vizet ittam) , lényegében az egy nemi szerv méregetés volt, hogy ő nekik milyen király AMÚGY a meló.
Ma meg egy másik volt osztálytársam kért visszahívást, hogy állítsam be neki telekom applikáción a mobilnetet mert windows-on nincs, aztán van két régi netes ismerősöm, egyik azután nem hív csak én hívom mióta találkoztunk.. másik pedig dolgozik, de mióta videó cseteltünk azóta szintén csak én keresem.
Természetesen mind srácok, nekem női beszélgető partnerem, haverom nincs és nem is volt, volt osztálytársnőmet nem rég hívtam 20 percet dumáltunk , de lerázott "majd kereslek" szöveggel.
Nagyon igénylem a beszélgetéseket, de mióta nem keresek senkit azóta konkrétan nem beszélgettem csak a szülőkkel, de szerintük sem vagyoj egy érdekes ember, unalmas vagyok..
Vagy csak az lehet a baj, hogy kövér vagyok és ezért evidens módon undorító ennek okán nem kíváncsi senki rám? (123 kg és 172 cm vagyok ).
Gondoltam rá, hogy pszichológussal beszéljek, mert ügye ha kifizetem muszáj neki beszélgetni, hacsak nem kerget el, de gondolom az ritka.
F/21.
válasza:Én speciel örülök, hogy békénhagynak az emberek & jó messzire elkerülnek. Megvannak a magam feladatai, éppenséggel több is, mint kellene, legalább több időm jut rájuk, és senkivel nem kell jópofiznom, bűbájoskodnom.
Ha szórakozni akarok, akkor meg ott a Red Alert 2.
"Kirov reporting..."
Próbálj meg jóban lenni magaddal. Keress olyan elfoglaltságokat, amelyekben örömöd leled. Egyrészt találkozhatsz hasonló emberekkel, másrészt érdekesebb is lehetsz mások számára, ha van hobbid és jókedvű vagy.
Olvass utána Dale Carnegie tippjeinek arról, hogyan szerezz barátokat. Pl.: ne kritizálj másokat; éreztesd velük, hogy fontosak; foglalkozz azzal, ami nekik fontos; légy érdeklődő stb.
Az egészséged érdekében érdemes lenne fogynod. Ha nem egyedül csinálod, ott is találhatsz barátokat.
Ne félj segítséget kérni, ha szüksége van rá.
válasza:Ezt a szüleid így közölték veled, hogy nem vagy érdekes ember, unalmas vagy? Na, rájuk is csapnám az ajtót örökre!
Most már van munkád? Mert az ugye kell! Ha van munkád, és ebből következőleg pénzed, akkor tényleg érdemes elmenni pszichológushoz, nem azért, hogy beszélgetőtársat találj, hanem hogy segítsen neked kideríteni, hogy vajon miért is nem állnak veled szóba. De egyáltalán nem biztos, hogy benned van a hiba. A pszichológus abban is tud segíteni, hogy lefogyj (nyilván az alacsony önértékelésed miatt bánatevő vagy), és akkor már másképp fognak rád nézni az emberek. Bár akinek ez egy szempont, az nem is érdemli meg, hogy szóbaállj vele. Járj kondizni és egyél kevesebb szénhidrátot. Keress valami klubot, ahova eljárhatsz.
Bizony, soha senkit nem kritizálok, kedves vagyok és segítek ahol tudok múltkor egy autót toltam be a tesconál , lazán oda megyek és megkérdem "segítsek"? És nem ez az egy volt, csak ez maradt meg, bár az nem segítség, hogy ha előbb végzek egy fizető parkolós helyen a jegyemet odaadom annak aki épp leparkolt..
Elég nyitott vagyok. Néha nagyon, sokszor a szüleim szólnak, hogy "nem kéne mert félreérik".
válasza:Nezd, velem is ez van evek ota.. kulfoldre koltoztem, itt sok haverom/ ismerosom lett hirtelen, de egyetlen igazi baratsagot sem tudtam kialakitani, pedig tobb mint 5 eve itt lakom... sem a munkaban, sem csak ugy. Mindenhol addig kellek, ameddig segitek: munkat keresni, forditani, tanacsot adni, vagy segiteni valamilyen fizikai erot igenylo feladatban. Azt hittem h majd anyukakent egy fokkal konnyebb lesz, de egyaltalan nem. Mindig baratkozos, erdeklodos nyitott tipus voltam, igazabol az is vagyok, de mar nem kezdemenyezek, mert meguntam koppani.
Probalj te is ugy haverkodni inkabb, h a masik ne erezze h nagyon nyomulos vagy, es te se eld bele magad az ismerkedesbe, kezeld lazabban , lesz ami lesz,
Egeszseged miatt dietazz.
válasza:Az élet dolgai hullámokban mozognak. Egyszer jobb egyszer rosszabb. Egyszer sok a barát, egyszer kevés. Neked most úgy tűnik kevés. Ez természetes, majd megváltozik a lényeg, hogy ne értékeld magad le e miatt. Főleg a miatt ne hogy több a súlyod, mint a megszokott.
Sajnos egyébként az érdekkapcsolatok elég gyakoriak. Ha az embernek kevés az önbecsülése, könnyen rosszul érezheti magát e miatt, ami egyébként természetes dolog. Ezt azért mondom, mert én is jártam így, hogy az önbecsülésem hiánya miatt rosszul éreztem magam hasonló helyzetben (nem kerestek a barátok).
Írtak már itt hasznos tanácsokat, én is írnék egyet: kezdj el foglalkozni az önismeret témakörével. Somogymegyében is van internet gondolom :) (viccelek).
Van egy könyv: Kerner Tibor Sziklaszilárd önbecsülés. Nagyon ajánlom.
Ha pszihomókushoz mégy el, ők is ebbe az irányba fognak terelgetni.De okosan kell választani, mert egyik jó, másik nem.
Az önismeret azzal jár, hogy az ember megismeri erősségeit és gyengeségeit továbbá felfedi önmaga előtt a hamis önmagáról alkotott képeket (pl. undorító vagyok mert kövér vagyok. ez egy hamis énkép. kizártnak tartom, hogy undorító lennél).
Az egyre mélyebb önismeret feltárja önmagunk értékeit. Ez stabilabb és pozitívabb énképet eredményez. Jobban fogod szeretni önmagad, jobban fogod becsülni önmagad. Ez pedig azzal fog járni hogy:
MOST NAGYON FIGYELJ!
egyszerre leszel egyre önbizalommal telítettebb, vonzóbb társaság az emberek számára, akik ez által keresni fogják a társaságod, és egy szerre fog elmúlni a jelenlegi hiányérzeted mások társasága iránt. Tapasztalatból beszélek. Persze ezért tenni kell. Az embernek foglalkoznia kell önmagával folyamatosan. A lényeg, hogy nem szabad az eredményt várni, mert azt csak észre venni fogod, ha elég kitartó vagy.
Egyébként ha lenne kedved például lefogyni (az egészséged miatt például nem ártana, mert még fiatal vagy de leszel egyszer 50 éves is és akkor már lehet kellemetlen lesz), akkor az is egy jó módszer.
A testsúlycsökkentéshez rendszeres és kitartó testmozgásra és tudatosan alakított étrendre van szükség. Ennek a kettőnek a kitartó alkalmazáshoz önuralomra van szükség, ami hozzásegít az önismerethez. A folyamatos próbatétel (mozgás étkezés betartása) miatt. Szóval ha csak ezt elkezded csinálni, nő az önismereted, az önbecsülésed ez által egyre magabiztosabb JELENSÉG leszel és egyre jobban fognak vonzódni hozzád az emberek.
Ezeket tapasztalatból írtam Neked. Megtapasztaltam, hogy nekem így működtek a dolgok. Annyi különbséggel, hogy én nem lefogyni akartam, hanem izmot akartam magamra felszedni, de ez lényegtelen különbség. Egyformán nehéz mindkettő.
Sok szerencsét!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!