Ti mit vártok az élettől?

Őszintén?

Szart se.

A tetves szakomat elvégezzem, aztán találkozzak azzal a baromi nagy betűs élettel amiről fixen 1000000000%-ra tudom hogy nem olyan lesz mint ahogy azt a mindenttudó tanárok-profok elénk tárják a saját narratívájukban.

Unom már ezt a burok világot, hogy pénzt se keresel, gyakorlatot se szerzel, valódi praktikus tudást se szerzel, szoc életed sincs, de legalább ipari méretekben cseszed el a legenergikusabb, legfittebb, legnagzobb potenciált hordozó éveidet, hogy jól kiégjél a 20-as éveid végére azzal a nyüves papírral...

Várom már hogy ne a hülye Hallgatói Önkormányzat drágalátos döntéseitől függjek. Baromi megalázónak érzem, hogy dolgoznék, értéket teremtenék a szaktudásom révén (ha adnának), de nem tudok, ezért a HÖK havi 12 000-es szoc támogatásáért kell félévenként tepernem, hogy ennyivel nyugodtabb legyen az életem...

És éves skálán se jutok előrébb.

Minden évben ugyanaz a mantra megy a fejemben "Már elkezdted, bírd ki, még 3 év"

"Már elkezdted, bírd ki, még 2 év"

"Már elkezdted, bírd ki, még 1 év"

Belekeseredik, beleundorodik, belefárad az ember.

Én már csak fix keresetet, békés életet, és nyugalmat szeretnék.

Nem nyomorult lakótársakat, nem idióta tanulmányi osztályos flegma ügyintézőket, nem ostoba kreditrendszereket...