Rossz tanulóból orvos?

Engem is sokszor lenéztek csak mert nem a megszokott gyerek voltam.

Érettebb a korombeliekhez, s rengeteg más érdekelt (ezt csak szakmai tanáraim vették észre s értékelték, a többi csak elkönyvelt, mert annyit láttak alszok és magamnak való voltam s vagyok is.)

Sok csúnya dolgot kaptam diáktársaimtól s azoktól a tanároktól, családtagoktól, kik nem láttak belém.

Hálás vagyok szakmai tanáraimnak s azoknak az ismiknek kik mellettem voltak egy nagyon nehéz időszakban is.

Amikor elhagytam sulit azok kik lenéztek még fintorogtak is. "Semmire nem viszi ez" - hagyta el a száját a szó egyik volt tanáromnak.

Huszonévesen vissza tértem meglátogatni szakmai tanáraimat, kik hittek bennem.

A többinek meg leesett az álla.

Volt olyan, aki megalázott s pofára osztályzott... hogy mekkora szégyenfolt vagyok...

Amikor látta mi lett velem... Verte a mellét az új tanárnak "az én diákom"....

Odamentem és finoman a porba tapostam szavakkal mosollyal arcomon.

INTP-A/T személyiség típus vagyok.

Apám unoka tesója se volt jó tanuló, de ő is sokra vitte, felépített egy vállalkozást, mára több országban is ott van a neve.

Idegen nyelvet is 30felett tanulta meg.

Ha lustaságból volt rossz tanuló, de egyébként helyén volt az esze, akkor lehetséges

Ha viszont szerényebb képességei voltak, akkor szerintem sok szorgalommal sem ment volna végig az egyetem.

Bár hozzátenném mérnökként, mert arra irányult a második fele a kérdésnek, hogy a szorgalom többet jelent az egyetemen, mint a jó ész, logika.

Én pl mindig nagyon jó voltam matekból, országos versenyeken hoztam el helyezeseket stb.. Az egyetemen mégis megbuktam először matekból, mert nem tanultam meg az elméletet (a gyakorlat jól ment)

Aki meg úgy jött oda, hogy szar volt matekból mindig, atment elméletből, mert komolyabban vette a tárgyat, mint én.

De persze hosszútávon azért fontos, hogy ne magolj, hanem értsd is és össze tud kötni az összefüggéseket a fejedben. Egy gyakorlati tárgynál a szorgalom nem mindig elég.

Ellenpéldát tudok, sajnos. Apukám osztálytársa volt a helyi háziorvos.

Gyerekként volt valami betegsége, majdnem meghalt. Mikor meggyógyult, akkor elhatározta, hogy belőle is orvos lesz. Sokszor (talán hatszor?) futott neki, mire felvették. El is végezte, és háziorvos lett, ugyebár.

Köteteket lehetne megtölteni a hülyeségekkel. Az általános, sajnos, hogy sok doki mindenre antibiotikumot ír fel. De ez az észlény az antibiokimura allergiás tesómnak is antibiotikumot irt fel, és nem jött rá, hogy miért erősödnek a tünetei, ahelyett, hogy meggyógyulna. Refluxos köhögésre dettó. Azt se tudta, hogy ilyen létezik. Vakbélgyulladásra azt mondta, hogy szimulál a fiú, csak az anyán múlt, hogy nem halt meg, mert bevitte másik ügyeletre a fiát. Az a csoda, hogy (hivatalosan) nem ölt meg senkit.

Már csak a 60 felettiek mennek hozzá, akiknek azt ír fel, amit kérnek. Tehát ilyen "dokikám, írja fel azt a cukorgyógyszert, amit az Aranka annyira dicsér" szinten.

Már rég nyugdíjba kéne vonulnia, de sajnos nem akar.

Van ilyen, csak nagyon ritka, főleg manapság.

Az meg borítékolható volt, hogy itt gyakorin, hajnalban, épp van 3-4 válaszoló aki maga is lusta, bukott diákból világhírű tudós lett. Lehet leírnak még páran ilyen sikersztorit, mint az összes hasonló kérdéshez.