Volt olyan iskolatársad, akiben véletlenül vagy szándékosan kárt tettél? Milyen érzés így utólag?

Régebben egyáltalán nem tudtam kontrollálni a feszültségem, dühkitöréseim voltak, lány létemre elég verekedős volt.

8 lehettem, tesin az egyik osztálytársam annyira felidegelt, hogy odaléptem hozzá és a könyökömmel olyan erővel gyomorszájba vágtam, hogy vagy negyed óráig magzatpózban fetrengett a földön és nem tudott felállni. Én abszolút nem tartottam nagy dolognak, de mint kiderült, az volt, emiatt majdnem kirúgtak. A mai napig nem érzek lelkiismeretfurdalást emiatt.

12 évesen egy nézeteltérés miatt egy másik osztálytársamat lelöktem a lépcsőn és belerúgtam többször. Csakhogy, mindez napközi alatt történt, mikor mindenki kint volt az udvaron, senki nem látta és féltem a következményektől. Magam siettem neki segítségért és azt hazudtam, hogy megcsúszott a lépcsőn. Ezt a mai napig bánom, sokáig nem is tudtam rendes aludni emiatt.

14 évesen pedig már nem is saját kezűleg, de "felbéreltem" valakit és megverettem az egyik tanárom gyerekét, mert az anyja hónapokon át alpári stílusban beszélt velem.

Örültem, mikor vége lett az általános iskolának, letudtam ezt a korszakom és kiegyensúlyozottabb életet kezdhettem el élni.

Mára már megtanultam, hogy erőszakkal nem lehet megoldani a problémáinkat és bármennyire ironikusan is hangzik, de kifejezetten ellene vagyok a bántalmazás mindenem nemű formájának.