Vajon bejövök neki, vagy csak barátként tekint rám?

Amióta új környezetben egyetemre járok, nem igazán ismerek senkit. Az elején megismertem egy fiút, akivel tök jól elbeszélgettem. Közben ő összehaverkodott egy másik sráccal, és később hármasban beszélgettünk, és én is lassacskán megismertem a másik srácot. Az első srác itt ki is esik, mert most már nagyon-nagyon ritkán jár órákra, és kerülöm is a társaságát. Szóval történt egyszer, hogy amikor egyedül álltam a folyosón, vagy a terem előtt, odajött hozzám ez a srác beszélgetni, és mostanra már egyre gyakrabban keresi a társaságom. Vagy pl. óra után megvár a folyosón(persze nem mondja, hogy engem várt, hanem csak úgy áll magában, aztán mikor odaérek hozzá, akkor velem együtt elkezd sétálni). Az utóbbi 2 hétben indultak be jobban az események, tehát észrevettem, hogy egyre többször kisér el pl.tömegközlekedésig, illetve nagyon sokszor felajánlotta már, hogy nekem adja a háziját, vagy előfordult az is, hogy egy Zh-ra segített felkészülni (tehát pont az miatt leszerveztünk egy találkozót is). Zh-k után rendszeresen megkérdezi, hogy hogyan sikerült, illetve 1-2 dolgot még ezenfelül is szokott kérdezni. Amin a legjobban meglepődtem, hogy pár napja egy órán mellém ült, pedig már 3 hónapja meg volt egy bizonyos helye a teremben. :D És talán 1,5 hete történt az is, hogy egy szaktársunk házibulit rendezett, és panaszkodtam, hogy sajnos nem tudnék tömegközlekedéssel hazajönni, ezért felajánlotta előre azt is, hogy majd hazahoz engem autóval(sajnos bizonyos okok miatt még sem jutottam el oda).

Szóval rövidre véve a szót, nagyon-nagyon szimpatikus nekem ez a srác, és rengeteget segített nekem a félév folyamán, és tényleg nagyon jó érzés nekem, hogy mindig keresi a társaságom, és érdeklődik, és nagyon sajnálom, hogy hamarosan itt a vizsgaidőszak, és egyre kevesebbet találkozunk. Lehet, hogy 19 éves korom ellenére ti gyerekesnek találjátok ezeket az apró dolgokat, de nekem nagyon fontosak ezek az apró kis gesztusok, és minél jobban elkezdek rajongani a srác iránt, annál inkább előtör belőlem ez a kis 15 éves tinilány, és minden kis dolog, ami vele kapcsolatos, zavarba, ill. lángba hoz. De sajnos én nem tudom, hogy a srác ezeket jófejségből teszi( tényleg olyan jó lelkű), és hogy simán barátként tekint rám, vagy benne is megmozgattam valamit?Lépni sem merek. Ti kívülállóként hogyan látjátok ezt az egészet?