Miért akarják egyre többen eldobni a jelenlegi (magyar értékrendnek megfelelő) kötelező olvasmányokat?

Teljesen egyetértek a 6-os válaszolóval. Dettó ugyanez ment le nálam is, általánosban megutáltatták velem az olvasást. Egyedül A két Lottit (tudom, nem magyar) és a Pál Utcai Fiúkat olvastam el, de ezek pont gyerekekre van szabva, szórakoztatóak. Utána olyanokat adtak fel amit még filmeken is kényszer volt számomra végignézni, mint: Egri csillagok, A kőszívű ember fiai. A tanterv egyáltalán nem rugalmas, és maradi. Ugyanazok a kötelező olvasmányok, ami a szüleinknek és nagyszüleinknek volt. Csak a változást nem vették figyelembe. Míg akkoriban azért érettebbek voltak a gyerekek, és nem is volt sok lehetőségük szórakozásra, sok helyen még a könyv is luxus volt. (Bár ehhez kezdünk visszatérni).

Arra is emlékszem, hogy egy évben volt kb. 3 kötelező feladva (+ a nyárra), és ami nem volt meg azt meg a szüleim megvették. Jó nagy pénzkidobás volt. Igazából az iskola csak húzta le a pénzt olyanokra, mint a tankönyv, amiből 10/8-at nem is használtunk.

Középiskolában ugyanez folytatódott.

Az a baj, hogy Magyarország rohadtul odavan magáért, meg könnyebb számára a múltat felidéznie, hogy elfedje a valóságot, ami az, hogy egy csőd az ország minden tekintetben. Próbálja a lexikális tudást erőltetni, de mivel? Elavult módszerekkel, kényszerítéssel. De első sorban nem verseket meg szövegrészleteket kellene magoltatni, hanem megtanítani értelmezni azt, hogy mit olvasnak. Ha ez egyszer már sikerül, könyebb felkelteni az érdeklődést az olvasásra.

Az is egy közröhely, hogy órákon az írok életéről kell olvasni, nem hogy azt az időt a művek olvasására fordítanák, vagy másra... Őszintén? Van olyan aki emlékszik mondjuk az 50 emberből legalább 30-ra? Származott belőle bármi haszna? (Hacsak nem irodalmár, vagy történész stb az illető)

Röviden elmondom Neked, hogy mit nyújtott a csodás országunk Nekem oktatás néven:

12 évemet elbhaszhattam olyan dolgok tanulására, amit egyetlen egy területen tudtam hasznosítani: a keresztrelytvényeknél. A folyamatos átszervezések miatt bezárattak rengeteg iskolát a környékünkön, míg elérte a vég azt is, ahová jártam. A szakközepes időm alatt eltörölték a gyakorlatot, és a szakmai tárgyakhoz bezsúfolták az összes érettségis tantárgyat. Utána eltörölték a szakmásított érettségit: ez így harmadikban nagyon jólesett mindenkinek. Tehát feleslegesen tanultunk még „szakmát” is, és a szakmák miatt nem volt annyi időnk az érettségi tantárgyakra sem... Na de a magyarság nagyon fontos, irodalomból volt 4 is a héten + azok az órák, amit az irodalomtanárunk átszentelt annak (kommunikáció, nyelvtan, oszi, etika...) Bizony, volt olyan, hogy heti 5-6 óra csak irodalom... Napi 7 tárgy + a fakultációk... Szabadidő 0.

...Míg párom ez az idő alatt megtanult minden alapot: a főzéstől kezdve azt, hogy hogyan kell szakmai leveleket írni, és normális önéletrajzot, nem fél ha hivatalos dolgokat kell intézzen mert ismeri a formalitásokat, sokkal életképesebb bármilyen helyen/területen, tanultak technikai dolgokat pl. hogyan üss be egy csavart, normális használatát az office-nak, ja és gyakorlatra küldték (pl pékségbe) és az iskola nyújtott diákmunkát is (labori asszisztens, korrepetátor... Mindezt pénzért). Amit választott tantárgyakat „középiskolában” (igen, külföldön megválaszthatod, nem úgy mint itthon), azt emelt szinten tanulta úgy, hogy más felesleges/töltelék tantárgya nem volt. Integráltan lehetősége volt szakmát szerezni, amivel élt is. Olyan tárgyakat is felvehetett vna többek között mint: filozófia, pszichológia... Tehát még 19-et épp, hogy betöltötte már egy rendes szakma volt a kezében, és ne egy iparis szakmára gondoljunk itt. Ja és nem szakadt meg mellette! Ritka volt az, hogy 7 órát vagy annál többet kellett volna tölteni az iskolában kötelezően! És az iskolák végeztével mindenről kapott tanúsítványt/oklevelet, hogy Ő azon igenis részt vett/elvégezte.

Identitás vesztett? Inkább reményvesztett.

Még egy fővárosi iskolához azért jut némi pénz fejlesztésre, de vhogy amíg vidékre ér a pénz, elkopik. Még vannak olyan helyek, ahol írásvetítőt használnak, ez nem röhelyes így 2019-ben?

Szánalmas, hogy a diákokra fogják azt, hogy nem teljesítenek, csak ezzel akarják elterelni a figyelmet, amit a drágalátos oktatásért felelős fhaszomtudja ki, meg a szülők rontanak el. Elsődleges a szülőknek kéne összefogni, és lépést tenni, de tudjuk milyen az oly' szeretett magyar identitás!

Tűrünk mint a birkák! Ezt teszi ez az ország már több évszázad óta. Romániában is jobb a helyzet, de ugye a gyűlölködéssel ezt a tényt is leplezzük, nehogy szégyenbe maradjunk... Mint a dedóban, nem hogy példát vennénk róluk, inkább mocskoljuk...

Azért nehéz ez a kérdés, mert még azok sem tudják eldönteni, mi a céljuk a kötelezőkkel, akik döntenek arról, hogy mik legyenek az olvasmányok. Szerettessük meg a gyerekkel az olvasást? Nemzeti identitás elmélyítése? Magyar irodalomtörténet oktatása? Az a probléma, hogy egyszerre akarják ezeket a célokat elérni, viszont egyre jobban érvényes az, hogy ezek a célok ma már ellentétben állnak egymással, a mai fiatalság torkán nem lehet lenyomni a Kincskereső kisködmönt.

Az a baja a magyar oktatáspolitikának, hogy egyszerre akar újítani, de a régi, berögzült dolgaitól nem hajlandó megválni, így kompromisszumra törekszik, ami lehetetlen. Ennek az eredménye az, hogy pl. a tankönyveknek a felépítése elég modern, "21. századi", a könyvek tartalma viszont kb. 50 éve is ugyanez volt a főbb vonalaiban... Még ma is erőltetik a régi olvasmányokat, ugyanazokat, amiket már a szüleink olvastak általános iskolában, de sokszor csak részleteket kell belőlük elolvasni, és ez sem visz előre semmit.

A mai generációk számára idegen a Kőszívű, Kincskereső, Pál utcaiak stb. világa. Ez van, ezt be kell látni, ezeknek a könyveknek általános iskolai erőltetésével csak az olvasást utálják meg, és ha valami, a nemzeti identitásnak (amit a kérdező fontosnak vél, mert ebből a szempontból kérdez) is árt. Azt nagyon fontos megemlíteni, hogy önmagukban nagyon jók ezek a könyvek, tehát nem kell őket szidni, csak az a probléma velük, hogy nem a mai 11-12 éves gyerekek számára íródtak, de ez nem a könyv hibája. Ezer és ezer könyvet lehetne a gyerek kezébe erőszakolni, ami jó könyv, de nem neki való - nem a könyv tehet róla.

A megoldás az lehetne (szerintem), ha általános iskolában az olvasást fejlesztené az iskola, és igyekezne azt elérni, hogy a gyerek ne idegenkedjen az írott szövegtől, és ne ijedjen meg, ha kezébe vesz egy 500 oldalas könyvet. Hagyjuk a nemzeti nevelést, a mélyebb elemzéseket középiskolára. A kőszívű ember fiait egy hetedik osztályos tini nem érti meg, stori szinten lehet, hogy el tudja mesélni nagyjából a történetét, de a mélységeit, az érzésvilágát, Jókainak a szabadságharcról szóló mítoszteremtő erejét, az emberi vonatkozásokat, az önfeláldozást, hősiességet, lovagiasságot (amelyek egyébként követendő viselkedésminták) nem érti meg, nem is értheti meg. Palvicz Ottó - Alfonsine - Richárd hármasa bizonyos értelemben a mai családok számára is hordoz mondanivalóval, a női és férfi viselkedésről, szerepről, gyerekvállalásról és felelősségről, ha lefejtjük róla a 19. századi köntöst. De ez inkább gimnazistáknak való, a történelmi kontextus, a szabadságharc ábrázolása egy elnyomó korszakban, az emberi jellemek. Úgyhogy nem hogy felesleges, de hiba is egy 13 éves kezébe adni ezt a könyvet.

Kérdező, nem fogsz hazaszeretetre nevelni senkit ma azzal, hogy ráerőszakolsz olyan dolgokat, amik taszítják. Ezeknek a könyveknek csak úgy van hatásuk, ha az ember érett fejjel, önszántából veszi a kezébe, és élvezetet okoz neki az olvasásuk. Minden könyv így ér csak célba, de ezt a mai oktatási rendszer már nem érti.

Hatalmas könyvmoly vagyok, szinte minden korból, mindenféle nemzetiségű, vallású és nemű szerzőktől olvastam már könyveket, de gyermekkoromban utaltáltam olvasni. Gyűlöltem.

Mindig felnyögtem, amikor irodalom órán azt adták feladatnak, hogy ki kell olvasni egy kötelezőt.

9-14 évesen baromira nem érdeklik a gyerekeket a "magyar értékek" márpedig az a helyzet, - és ezt jó lenne minden felnőttnek megértenie a gyerekekkel kapcsolatban - hogy minél inkább próbálnak a gyerekek képébe nyomni valamit, ami nem érdekli őket, annál inkább megutáltatják azt velük. Kötelezővé teheted, hogy foglalkozzanak a régi magyar irodalommal, de ezzel csak azt garantálod, hogy 10-ből 9 gyereknek az rögzül a fejében, hogy magyar irodalom = unalmas szenvedés. Ráadásul ezeknek az ősrégi írásoknak már alig-alig van igazi relevanciája a jelenkori életre (nem csak a témák full érdektelenek egy gyereknek, de maga az írásmód, és a szereplők felépítése sem olyan, mint ami felkeltené egy gyerek kedvét az olvasásra)

Ennek meg az az eredménye, hogy még a felnőttek jelentős része sem olvas,mert az olvasás olyan neki, mint ha matekfeladatokat kéne megoldania szórakozásból. Nem túl vonzó..

És értem én, hogy a Bánk bán hatalmas helyet foglal el a magyar irodalomban, de tudod mire emlékszem belőle? Arra, hogy egyetlen egy szó sem érdekelt belőle, és kínzás volt minden egyes oldalt elolvasni (ami elég nagy szó, hiszen a Bánk bán eszméletlen hosszúnak tűnt gyerekként)

Az érdeklődés bizonyos értékek iránt később jön.

Akkor lehet feléleszteni ezt egy emberben, ha azt az embert megtanítják kíváncsinak lenni (vagy ha nem ölik ki belőle a vele született kíváncsiságot), megtanítják arra, hogy a tudást megszerezni élvezet is lehet, és nem csak kötelesség, és megtanítják, hogy hogy lehet kiszűrni egy történetből az elrejtett mondandót.

Lustának hívod azokat, akik nem akarják odatolni a kőszívű ember fiait általános iskolások elé, de szerintem meg pont, hogy azok a lusták, akik ilyen naaaagy nemzeti érzést akarnak nevelni a gyerekekbe, de arra már képtelenek, hogy kitalaljanak erre egy kreatív, és a gyerekek számára élvezetes módot, hanem elintezik a dolgot annyival, hogy levágnak egy kisiskolás elé egy olyan nyelvezetű könyvet, ami lehet, hogy 100 évvel ezelőtt hétköznapi és normális volt, de egy mai gyereknek már megterhelő.

Mióta olvasni tudok, könyvmoly vagyok. Ezzel együtt a Kőszívűvel a világból ki lehetett volna kergetni, rengeteget szenvedtem vele. (Később olvastam valahol, irodalomtanár tollából, hogy nem a hetedikes korosztálynak való egyáltalán, sőt mit több, maga Jókai is egy amúgy is depressziós időszakában írta, abszolut nem sok értelme van ezt 13 évesen olvasni, meg kell rá érni.)

Az Egri csillagokat hagyjuk... betegen feküdtem otthon, így ki sem olvastam, mire kellett volna. Annyira jó voltam irodalomból, hogy a tanárban meg sem fordult, hogy esetleg nem olvastam, így meg sem íratta velem belőle a nagydogát.Mai napig nem olvastam az Egri csillagokat, nekem olyan "fiús" valahogy. Érdekes, a Légy jó mindhalálig c. könyvet viszont már hatodikban, önszántamból olvastam, és tetszett is. (Később erről is olvastam, hogy abszolute nem gyerekkönyv, attól, hogy egy kisfiúról szól, baromira felnőtt könyv.)

Nálam ami kiverte a biztit, hogy gimis lányoméknál a tanárnő a Jadviga párnáját akarta kötelezőnek egyik évben (csak aztán szavazhattak a gyerekek, és leszavazták.) Ahhoz is meg kell érni. Lényegében ezekhez a könyvekhez meg kellene érni, közben meg ugye 18 éves korig van rá "idő" a suliban, hát letolják/letolták a torkunkon idő előtt.