Hogyan szedjem össze magamat? SOS!

Az utóbbi időben nagyon elhagytam magamat, nem vettem észre problémáimat, de azok csak gyűltek tudat alatt, és minden úgy érzem most csapódik le. Szeptemberben elköltöztem a lakhelyemtől távol, egyetemre jöttem. 0ról indultam, senkit nem ismertem. A gólyatáborban is már egyedül éreztem magam, aztán év közben barátok lettünk egy jó páran, kialakult egy baráti kör. Mégis, most is annyira rosszul érzem magam... valahogy mindenki olyan távolinak tűnik. Jókat nevetünk és hülyéskedünk, mindig hívnak valamerre, néha iszogatunk is, de olyan mintha nem lennék ott velük. Fejben mindig egyedül vagyok. Magány lenne? Szerintem ha eltűnnék sem érdekelne senkit.. Egy nap se keres szinte senki. Az otthoni barátaim is szépen lassan elkezdtek hanyagolni, már akkor sem találkozom velük ha haza megyek. Úgy érzem a számegyenesen egy nagy 0 lettem, minden téren. Nem szeretek már enni sem, egész nap kávén élek mert tanulnom kell. Egyszerűen nem bírok két hete koncentrálni. Semmi sem sikerül. Napi szinten éjszakába nyúlóan tanulok, de be kell látnom nem megy, nem vagyok ott fejben ahol kéne. Aztán jönnek a kettesek, a sikertelenség sikertelenség hátán, mindennap sírhatnékom van nap végére két hete. Úgy kelek és úgy alszok el hogy már semminek nem látom sem az elejét sem a végét. Pár órákat alszom, szerintem azokat is félig ébren. Szomorú vagyok, és az az ijesztő hogy még magamnak sem tudom elmagyarázni miért. Dühös, hogy hogyan váltam ilyen szerencsétlenné. Nem akarok semmit már, inkább a saját magam kis magányában gondolkodok újra és újra azon hogy mi értelme az egész életnek. Már nem akarok benne részt venni. Az is megterhelés már hogy a boltba lemenjek. Nem tudom senkivel sem megbeszélni, már anyámmal sem, mert ő is egyszer, kedves velem, később a semmiért szid, és a torkomnak ugrana szó nélkül. Apámmal is ilyen, az egész családdal, nem szivesen járok haza, tök mindegy igazából hol vagyok, sehol se jó. Tudna valaki segíteni hogy kapjam össze magam?