Mit tennétek a helyemben?

Maradj vele, légy hűséges, még ha ez is az ára. Még egy ilyet mint ő nem találsz, ne tedd tönkre azért mert önző vagy.

A cipődben járok kérdező szóval engem is érdekelnek a válaszok!

Nem az az önző, aki nem szeretne nyitni, hanem aki nem tudja eléggé értékelni azt amije van. Próbáld meg összevetni a szerető csaladodat, a férjedet, gyereketeket, otthonotokat, az egymáshoz való hűségeteket azzal, hogy egy munkatársad látványa feltolja a libidószintedet. Az ember azt gondolja, miért ne vehetne ki magának mindenből annyit, amennyi neki kell. Ez az önzőség, hogy azt gondolod egyszerre jár minden, mindennek az előnyei. Pedig ez nem működhet. Hosszútávon soha nem működik. Olyan nincs, hogy ebben valaki nem sérül. Mekkora árat fizettetnél meg másokkal azért, hogy te még boldogabb lehess?

Annyira nem szomorú ez. Szerintem egy házasságban ilyesmi előfordul, természetes, csak nem beszélnek róla. Ahogy arról sem, hogy ha félrelépsz, ha nem, talán mindenképp van olyan stabil a kapcsolatotok, hogy ezt leküzdjétek, és minden, a jó és a rossz dolgok egyaránt erősítik azt az egységet amiben éltek. A kérdés inkább az, hogy te milyen értéket képviselsz a tetteiddel. Hogy te hiszel-e abban, hogy létezik hűség, önzetlen szeretet, lehet-e boldogan élni úgy, hogy saját magunkat hátrébb helyezzük, mint a közösséget aminek részei vagyunk. Ezek fontos kérdések ilyenkor. Már csak azért is, mert te magad is, házasként, magát a házasságot képviseled kifelé, és ezzel hatással vagy másokra, példa vagy olyanok számára, akik nem tudják mit jelent házasnak lenni, hogy van-e jelentősége az egymásnak kimondott ígéreteknek. Én úgy szeretek gondolni erre a világra, hogy igenis van, és ezért eszerint próbálok élni. Nem könnyű leküzdeni ezeket az érzéseket, de ez is része a kapcsolatnak, és ha nem léped meg amit szeretnél, utólag sem fogod úgy érezni, hogy kihagytál valamit. A legtöbben ettől félnek. Akik mégis nyitnak, azok is azt szokták mondani, hogy a sok rossz ellenére is segített a házasságukon, hogy bekerült valaki más is. Ez is igaz lehet, de ebben az érzelmi ellentétek lesznek döntőek és nem az, hogy mi történt vagy nem történt meg. Én úgy gondolom ahhoz, hogy hozzáadj valamihez, valamiből mindig el kell venni, és ha te igazán szereted, és értékeled amid van, akkor magadból veszel el. Viszont ha elégedetlen vagy az életeddel, ha nem érzed magad így teljesnek, vagy boldognak, akkor érdemes változtatni, de nyíltan és egyenesen. Akkor fel kell vállalni, hogy neked nem való a házasság, a monogámia. Szerintem ebben sincs semmi elítélendő, de legalábbis minden jobb, mint fenntartani egy látszatot. Arról sem kellene lemondanod, hogy a férjednél változást érj el. Bár mindenkinek van egy alaptermészete, de ebből a másik kedvéért ki lehet mozdulni. Az sem igaz, hogy idővel törvényszerűen elhalnak a dolgok, inkább csak periódusok vannak. Azért is úgy szól az a szöveg, hogy "jóban-rosszban". Ami viszont káros lehet, ha úgy érzed a férjedért hozol áldozatot ezzel. Úgy biztos, hogy pár éven belül megutálod őt ahogy van, mert miatta kellett lemondanod magadról. Pedig ez sem lenne igaz. Mindig kizárólag a te döntésed, hogy mit miért teszel, vagy nem teszel meg, de ehhez tudnod kell ki vagy te, és mit szeretnél.