Miért aggódok ennyi mindenen, főként a pénzen?

En is ilyen voltam 23 évesen pedig igazából már akkor sokkal jobban álltam mint a korosztályom (ami főként a szülői segítségnek köszönhető). Nálam ezt az örökös aggódást az oldotta meg, hogy csináltam egy excelt egy évre előre, havi bontással a kiadásaimra. Így pontosan láttam hogy melyik hónapban mennyit tudok felretenni, persze így is akadtak váratlan kiadások, de megnyugtatott a tudat hogy végül is mindenre jutni fog.

Aztán amiko még ez sem volt elég és még mindig aggódtam,a férjemmel megszüntettük a számlám, és kezébe vette.a.pénzügyeket. szo szerint levette ezt a kérdést a vállamról - ő kezdte el kezelni a kiadásainkat (persze hozzáférek a számlájahoz, nincs titok előtztem) csak egyszerűen nekünk jobb így, hogy nem látom hogyan is állunk - sokkal kevésbé vagyok már garasos, nem gondolkodom annyit azon hogy megvegyem e ezt vagy azt. Ő meg sose volt az a pénzen aggódó típus

Át kell tudatosan állítani az agyadat arra, hogy nem lehet mindenen spórolni, bizony élni kell. Új hűtőt kell venni, ha elromlott, be kell ülni a barátokkal néha valamire a sarki kávézóra, meg kell hívni olykor a barátnőt vacsorázni, vagy ajándékot venni a szülőknek. Persze ezek most általános dolgok, nem kell feltétlenül szó szerint érteni őket. A lényeg az, hogy a pénz költés az élet velejárója és bizony kell magadnak határt szabni, ez tök jogos, de nem lehet görcsösen kezelni, mert úgy csak magadat készíted ki.

Nekem az segített, hogy minden hó elején végig gondolom mire kell majd költenem a hónapban. Lesz-e valami extra kiadás? Ha nem, akkor tudom, hogy nagyjából milyen kötelezettségemre mennyi pénz kell, ezen felül a megélhetésemre és még egy pici pluszt hagyok. Ez a számlámon marad, míg a maradékot átutalom a megtakarítási számlámra. Biztonságot ad, hogy a számlámon lévő összeget "korlátlanul" költhetem, hiszen a megtakarításomról már hó elején gondoskodtam. Megjegyzem ez úgy néz ki, hogy (most mondok valamit) 200 ezer forintot utalok át hó elején a megtakarítási számlámra, abból 50-et még mindig rugalmasan kezelek. Ha úgy van, bármikor visszautalom a számlámra, de azt már nem szívesen, csak ha tényleg muszáj. Ha a megtakarításomhoz kell nyúlni valamiért, akkor attól függően hogy miért, azért én is ki tudok akadni, de így én már könnyebben kezelem a dolgokat. Élni kell és élni lehet abból a pénzből, amit én költhetőnek titulálok magamnak hó elején.

Számold ki, hogy a te igényeid és alap megélhetőséged havi mennyibe megy + minimum adj rá félre rakott gyűjtő pénzt pl 100ezer

Majd számold előre 60éves korodig mennyi is mindez.

Rájössz, hogy miért is dolgozik a tudat alattid.

(Jó mondjuk én bele számoltam azt is, ami nemrég meglett -10kk autó, de még ott a ház, amit szeretnék 38kk nyugis város széli helyen. A munkám/bevételem nincs helyhez kötve, azért ez se mindegy.)

El kell engedned a szorongást, önmagadat megtalálnod és kibontakoznod emberként és karrierben is, amik a jövőkép fontos részei.

22-24évesen én is kint voltam, dolgoztam, utaztam, idővel haza jöttem önmegvalósítás miatt, majd vállalkozásba kezdtem 25évesen.

A szorongásra szánt energiát fektesd másba. + Rossz hatással lesz a szervezetedre a kortizol szinted.

Kezdetben fejben változtass a gondolkodásodon. Aztán cselekedj, amihez kell.