Mennyire normális dolog az, ha egy gyermek nem a szülei, hanem a keresztszülei vallását kapja/örökli meg? Ez mindig is így volt rendjén?

Akkor én mit mondjak.

Anyám református. Apám római katolikus. Bátyám Görög katolikus, én evangélikus vagyok, öcsém nincs megkeresztelve.

Sok helyen nem a szülők vallását kapja a gyerek.

24/N

A keresztszülőség, az vallási indíttatású. Lehet, hogy a szülő ragaszkodik, hogy XY-t ezzel bevonja a családba, vagy erősítse a köteléket de felekezethez tartozik, az is lehet, hogy ők maguk nincsenek megkeresztelve.

Én mondjuk nem igazán szeretném a gyerekemet egyik felekezethez se kötni, persze tanul a Bibiláról, de én rá szeretném bízni, hogy hova akar tartozni, ha akar egyáltalán. Ha ő református akar lenni, akkor legyen az, ne legyen olyan akadálya, hogy babakorában egy katolikus pap "vizezte be".

Vallást sem kapni, sem örökölni nem lehet. Egy gyereket valamilyen vallásúvá keresztelnek vagy nevelnek, és felnőttként eldönti, hogy ezt folytatja, vagy sem.

Egyébként szinte mindig a szülők vallását követte a gyerek és ebben is nőtt fel, akinek ez fontos, az ma is. A keresztszülő mindig valamelyik szülő vallásán volt.

Az az igazi baj, amikor a két szülő két különböző vallást vall, ÉS ebben állandó veszekedést, baj, cirkuszt látnak és csinálnak. Mint az én katolikus nagyanyám és protestáns nagyapám. Annak nehéz következményei vannak az utódokra nézve.