Nem értem meg az emberek félelmeit. Ez nem normális?

Mindenkinek vannak félelmei. Van, aki a pókoktól fél, más a rovaroktól. Megint más a repüléstől vagy a másik nemtől.

Nem vagyunk egyformák. Én sem értem meg ezeket a félelmeket, de elfogadom, hogy másoknak ez realitás.

Én egyedül a haláltól félek, de az sem egetrengető félelem. Rossz belegondolni, hogy nem fogom látni, hogyan alakul a világ, ha beüt a krach.

Feszengéseim meg az emberektől vannak, okkal. Az új kapcsolatok kialakításával nincs bajom, de azon lenni, hogy meg is maradjanak számomra nyomasztó. Kb. annyit ér ez is, mint az, ha valaki pókoktól fél (És nem, nem mindenki fóbiás, aki fél tőlük, szimplán felkapott dolog lett egy ideje tartani mindentől az életben.)

Gondolj emberi dolgokra. Én félek bízni emberekben, mert tudom, hogy mire képes egy ember, ha a kezébe adod a lehetőséget, hogy kirántsa alólad a talajt.

Semmitől nem félek. Sem állattól, sem sötéttől, sem mélységtől, semmitől. De tudom, mire képesek az emberek. És feltétlenül bízni nem tudok. Mindent elmondok magamról, de igazán sosem lesz hozzám senki annyira, hogy el tudjon árulni. Mert félek tőle. :)