Milyen világ várható, ha mindenki csak mérnöknek, meg informatikusnak megy?

Miért kell belerugdosni abba, aki kifejezetten humán beállítottságú? Érezhetően a piac a reálosokat keresi, őket fizeti meg, nekik fut a szekér, ha van eszük felülni rá. De sokkal szegényesebb, értéktelenebb lenne a társadalom a jó könyvek, versek, színház, minőségi zene, képzőművészet nélkül és még millió dolgot lehetne sorolni, amelyek életben tartják az emberek lelkét. És az óvónők, tanárok, akikre rábízzátok a gyerekeiteket és minőséget vártok tőlük?!

Mint minden, az egész világ pénzközpontú lett, ugyanakkor fulladozik a társadalom a következményeitől, mert nincs idő és már lassan igény sem elmerülni pl. egy jó könyvben, ami felemeli a lelked, meggyógyít és reményt ad.

Nyugi nem fog sok ember IT-ra menni.

De sokszor a rengeteg bölcsészbüfészakos embereket se értem.

Aki tehetséges zenében,írásban vagy művészetben az munka mellett úgyis megtalálja a módját,hogy kibontakozzon.

Ez nem igazán lesz így. Voltam BTK-s, majd a diploma után informatikusnak tanultam tovább, mert jobban érdekelt, jobban ki tudtam magam élni abban. Szabadidőmben egyébként megmaradt a művészibb vonal, ráadásul sok magam által készített dologban benne van a kézügyességem és az informatikai tudásom is. Egyébként a szakmában is előnyt jelentett az, hogy nem csak az informatikára van rálátásom.

Két észrevételem van:

A legtöbb évfolyamtársam nem volt "csak mérnök". Nagyon sok zenész volt köztük, abszolút hallással, sokan már egyetem alatt is animációs videókkal szórakoztatták a népet YouTube-on, de voltak nagyon profi rajzolók is. Nem mentek tovább ezen a vonalon, mint fő profil, de nem voltak szakbarbárok. A legtöbb ember több lábon állt, közülük sokan sportolóként, zenészként vagy képzőművészként is folytattak tevékenységeket, gyakran pedig a kettő keveredése adott nekik egy jó startup ötletet. Nem értem, hogy miért gondolod, hogy csak az az értékes, aki csak és kizárólag egy dologgal foglalkozik. Sok ember tehetséges és sok ember akkor sem fog semmi értékeset alkotni, ha éjt nappallá téve azt gyakorolja. Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a pénz motiválhat embereket a műszaki vagy hasonlóan kemény pályára, attól még a hivatás és a pályaút találja meg az embert. És ha valaki úgymond megérősen tehetséges, előbb vagy utóbb úgyis el fog kanyarodni művészeti irányba és úgyis azzal fog főleg foglalkozni.

Volt szerencsém korrepetálni a btk-s évfolyamtársaimat statisztikából. Hogy mondjam... Nagyon jók sok dologban, de egyszerűen nincs agyuk a matekhoz. Sokuknál egy akkora mesét kellett mondanom az anyag köré, hogy megértsék, hogy J. K. Rowling könyvei ahhoz képest használati utasítás. És ezek az emberek egyáltalán nem akartak soha a büdös életben programozók vagy mérnökök lenni, statisztikát is csak azért tanultak, hogy utána azt csinálhassák, amiben tényleg nagyon jók. Ismét mondom, a képességek meghatározzák az érdeklődést és rajta keresztül a pályaválasztást is. Új és nem túl jellemző trend, hogy valaki például úgy erőlteti a programozást magára, hogy hülye hozzá, ezáltal nincs benne sikerélménye rendszeresen, ennek ellenére azzal akar és fog foglalkozni 40-50 éven keresztül, mert pénz. Ez egyáltalán nem jellemző (arról meg már ne is beszéljünk, hogy az alkalmatlanok 90%-a ha el is kezd valamit, nen fog tudni papírt szerezni róla akkor sem, ha akarja). A műszaki gondolkodás ugyanúgy egy képesség, ami nem erőltetés kérdése. A tudás mögötte lehet. De az meg nem elég szakembernek lenni.

Szóval szerintem ne aggódj, sokfélék vagyunk és sokféle álommunka van, ami nem az általad felsoroltak része. És ha mégis valaki ilyen szakra jelentkezik, egyáltalán nem biztos, hogy élete végéig csak azt csinálja. Nézz meg engem, bölcsésznek készültem 4 éven keresztül, magyar irodalomból emelteztem, de jó voltam matekból és jól elszórakoztam informatikából is (ez a két érettségim lett 90% felett). Lelkes voltam a magyar iránt, lelkes voltam a pszichológia iránt, vidáman végigtoltam egy szakot, aztán mikor terepgyakorlat volt és nem csak könyveket olvastam és érdekes adatokat nézegettem, ledöbbentem, hogy mi ez a szar és ugye nem ezt kell csinálnom életem végéig... Kutató lehettem volna csak abban a szakmában, mert csak a módszertan jött be igazán. Igen, naiv voltam és kudarcnak éreztem volna az utolsó pillanatban beismerni, hogy nekem más is jobban kell és nem az, amit kislány korom óta valamilyen formában mondtam a rokonoknak és a tanáraimnak és valamilyen formában szerettem is, nem az, amibe a felvételi előtt szabályosan évek munkáját öltem - viszont volt egy másik dolog, amit némileg a sztereotípiák miatt, némileg a kitaposott út miatt addig észre sem vettem, mert ugyan már, egy lány minek lenne mérnök, meg amúgy is, számítógépem is 15 évesen lett, áh, ez csak egy fellángolás, mert jó vagyok a gagyi középiskolai anyagból erőfeszítés nélkül, dehát minden masbolis jó tanuló voltam, akkor meg minek vele foglalkozni... Aztán hoppá, mégis fejlesztő lettem inkább és egyáltalán nem bánom. Ugyanúgy végigtoltam egy reál szakot, mint egy humán szakot és ugyanúgy élveztem (csak azzal a különbséggel, hogy utána a munkát is). Az irodalom a szeretőm a programozás meg a férjem, ha úgy tetszik (és szerencsére ezen a területen ez nem számít megcsalásnak). :)

Bízom benne, hogy egy napon olvashatnak tőlem mások (nem csak kódot), de hidd el, végigjártam a kiadatás minden nyűgjét és azt is, hogy mi kellene ahhoz az előző végzettségemmel, hogy valamit érjek. Piszkosul méltatlan az egész és le a kalapom az előtt, aki ezt be meri vállalni és sikerül neki. De nekem ez az egész procedúra olyasmi, amit nem szívesen választanék úgy, hogy egy másik területen már megbecsülnek. Legfeljebb csak úgy, hogy szórakoztatom magam az adott dologgal, ha van időm, aztán ha összejön, hát összejön, nem fogok tiltakozni, ha valaki jobban szeret és jobban fizet, ha tollat ragadok egér helyett. :) Volt egy évfolyamtársam, az első félév végén megbukott a legkönnyebb tárgyakból is, aztán télre elment utcazenésznek. Beszélgettünk és ő pont ugyanilyen véleménnyel volt a programozás iránt, mint én az alkotói szamárlétrát illetően. Viszont, amíg őt egy idő után felkarolták a koszos aluljáróból egy olyan szintre, ahol később amúgy hangmérnökként folytatta a kapcsolatai által a pályafutását, mert tényleg szenvedéllyel érdeklődött iránta és volt hozzá érzéke, addig sok művész sosem tid kitörni.

Személy szerint ezért tanácsolom, hogy az ember tanuljon valamit, amivel akkor is adnak neki állást, ha csak középszerű. Nyilván nem cél, valaki egy keresettebb szakmát elvégezzen, ami nem a nagy álma, miközben hihetetlen dolgokra lenne képes máshol... De aki utóbbiban nem biztos, az nem baj, ha nem akar éhen halni és a praktikus döntés mellett teszi le a voksát, mint sokan. Sok szakma tudásának egy szintig elég egzaktak a mutatói. Könnyű benne ellenni akkor is, ha csak épphogy nem vagy hozzá hülye. Sok szakma meg olyan, hogy ha nem vagy valami gifted kölyök, felkopik az állad. Gyakran még akkor is, ha az vagy, csak egyszerűen nem figyeltek fel rád...

Köszönöm a válaszod! Végre egy műszakis, aki nem egysíkú. Azt én is tudom, hogy a matek és a hozzá kapcsolódó dolgok értékesek, de ahogy te is írtad, valakinek nincs hozzá tehetsége. Ettől még nem biztos, hogy szellemi fogyatékosként kellene kezelni.

A másik dolog, amit nem értek, hogy ha a műszakisok annyira szuperintelligensek, miért nem örülnek maguknak, miért pazarolják az időt azok ócsárolására, akik szerintük náluk alsóbbrendű létforma. Te valóban kifinomultnak tűnsz, de a legtöbb mérnök nárcisztikus, aki csak a fizetéséről tud beszélni, meg hogy az ő szakmája a legfontosabb a világon és mindenki más idióta.

Tudom, miről beszélsz, ezen én is gondolkodtam már. Igazából arra tudok gondolni, amit korábban is említettem, hogy a szakma megtalálja az emberek többségét. Kezdetben nagyon sok olyan évfolyamtársam volt, akik ugyanúgy azért választották a műszaki pályát, amiért mások egy olyan szakmát, amiben nincs matek, mert ahhoz nincs érzékük azon a szinten, ami túlmutat az érettségin.

A humán vagy vegyes (például gyógypedagógia, pszichológia) szakoknak és a művészeteknek van egy olyan tulajdonsága, hogy közelebb állnak az emberhez és az érzelmekhez, azok kifejezéséhez és kezeléséhez. Még egy ténylegesen tudománynak számító ágon is sok az olyan dolog, amit úgy lehet számszerűsíteni és a tudomány nyelvére lefordítani, ha az ember érzi a különbséget és próbálja azt a tudomány eszközeivel megragadni (például a gúny és az irónia, a ritmika vagy az esztétika tipikusan ilyen szerintem, az ember előbb érzi, minthogy mérni tudja).

Akinek a szociális érzéke nincs megfelelő szinten, az gyakran nem is próbálkozik ilyesmivel, gyakran fordul el mindentől, amiben ezeknek a képességeknek a hiánya hátrányt okoz. Gyakran ez ok-okozatilag oda-vissza működik, a számítógép előtt felnövő gyerkőc nem fog hirtelen felcsapni szociális munkásnak vagy énekesnek, kézenfekvő olyan munkát választania, amit a már megszokott közegében végezhet később (tudod, miről beszélek, az alkotómunkát is így kezdtük sokan). Ha jó agya van a matekhoz, akkor egyértelmű, ha nincs akkor is inkább marad a háttérben és foglalkozik mindennel, ami egyértelmű, mint a matek és nem kell az érzéseire vagy más emberekre hagyatkozni, mert 1+1 az akkor is 2. Vannak, akik ezt a sportot olyan szinten űzik, hogy a hétköznapi életben sem jeleskednek olyan dolgokban, mint például az EQ, ezért valószínűleg észre sem veszik, ha piszokbunkók. Tagja vagyok pár szakmai csoportnak, pontosan látom, hogy mennyire nem értik egyesek, hogy miért voltak bántóak. Amint olyan téma kerül elő, ami "oft skilleket" igényel, a társaság fele elveszti a fejét és az alap logika szintjére képes lecsupasztani egy ilyen jellegű kérdést (magyarán áldozathibáztatás, úgy kell neki, minek ment oda, a bölcsészek szarok, ezért nem is fizetik őket).

Ezen pedig az sem segít, hogy a piac adja alajika lovat. Sokan vannak alulfizetve az egyes szakmákban, de úgy gondolom, hogy az IT bizonyos munkakörei kifejezetten túlfizetettek még úgy is, hogy tudjuk, mennyi pénzből lehet kényelmesen élni 8 óra normál tempójú munka után. Látok kollégákat, tudom, hogy mit és mit nem csinálnak... Némelyik semmivel sem tesz többet, mint egy recepciós, aki sueret sudokuzni és 250-et simán hazavisz, ami azért egy alsó kategóriás IT-s fizetés ráadásul. Ehhez pedig úgymond hamar hozzászokik az ember szervezete és el sem tudja képzelni, hogy nála akár sokkal okosabb emberek feleannyi pénzért vért izzadnak. Naná, hogy egyből felül a magas lóra és elhiszi, hogy minden más is így működik és neked tényleg nagy hülyének kell lenned, hogy ne élj meg (vagy épp ellenkezőleg, ő az atyaisten és ezt a fizetése is igazolja). Vagy ha ezt be is látja, akkor meg megy a duma, hogy úgy kell neked, miért foglalkozol hülyeséggel.

Szóval, nem kell csodálkozni, a szakmai elitizmusnak és arroganciának is megvannak az okai... Ennek ellenére sok "átlagos" ember van, aki más területtel is szívesen foglalkozik és nem csak kizárásos alapon szorul be egy szakmába és/vagy kicsit reálisabban látja ezt a kérdést.

Nincs az IT túlfizetve utolsó.

Tudod te mennyit tanultunk mi ezért a pénzért?

Belem kitanultam meg a mai napig is mindennap pluszt teszek bele de a kollégáim is a fejlődésbe,van,hogy hétvégén is dolgozgatunk befejezünk dolgokat.

Tehát nem kell sajnálni tőlünk,mert amennyi melót beleteszünk azt itt a 3/4-e se bírná belepusztulna.

Kőkemény egyetem,mellette szerezz tapasztalatot,jah vágd a cutting edge technológiákat,perfekt angol az alap.

Mellette tudj érvelni,tárgyalni,hogy elmagyarázd,miért nem lesz így jó a követelmény,miért nem lehet hanem úgy megcsinálni.

Sokan meg bulikáznak egyetemen,heti több napot.

Na páran amig sokan partiztak otthon tanultunk képeztük magunkat.

Ennyi fizut érdemlünk,de meg lehet próbálni ELTE proginfet vagy BME mèrnökinfót pl.

A recepciós mennyit is tanult azért,hogy recis legyen?

Ezen kellene elgondolkosni.

Tudom, mennyit tanulunk, nekem is van egyetemi végzettségem. De ne vicceljünk már, hogy egy rendszergazda, aki egész nap a fenekét mereszti egy kis-közepes cégnél és a munkája 90%-a abból áll, hogy nyomtatókban patront cseréljen és gépeket indítson újra, mindezt összesen 2 óra munkával a 8-ból), annyira megdolgozott a 250-es nettóért... Vannak nálunk jelenleg is harmatgyenge manuális tesztelők, nyomkodják a rendszert még gyengébben és lassabban, mint egy mezei pénztáros vagy titkárnő, elmeetingelik a fél napot és írnak pár fhk-t néha. 300 nettós bérért.

Ne vicceljünk már, hogy ez a munka ennyit ér. Ha az ipar nem lenne nyitott az IT-re és nem szippantaná fel az utolsó jöttmentet is, ezek az emberek maximum 150-es fizetéssel tengődnének.

Nem akarok lenézni senkit, de ne essünk már túlzásokba, mert akkor egyesek munkája alsó hangon kétmilliót kellene, hogy érjen, ha arányosnak szánom a bért a tudással és a munkával eltöltött idővel.