Ti, akik boldogok vagytok! Hogy álltok hozzá az élethez? Mi tesz titeket boldoggá?

Boldoggá tesznek a céljaim, amikor arra gondolok, hogy el fogom őket érni. Maga a küzdelem is boldoggá tesz, az út, mire elérem, amit akarok. Boldoggá tesz más emberek boldogsága is, főleg a barátaimé és a családomé.

Tudok örülni a legapróbb dolgoknak is a mindennapokban. Példát is mondok. Valamelyik nap kimostam a fehér cipőmet és másnap tök boldogan sétáltam benne, hogy tiszta. Vagy hogy mondjuk megszáradt a kedvenc pólóm és végre felvehetem megint.

Szóval ilyen nagyon apró dolgok is örömmel töltenek el.

20/F

Utolsó: nyilván ez nem így van, de a pici dolgok felismerése már nem annyira rossz irány.

Szerintem a gondolkodásnak kell olyannak lennie, hogy tudja értékelni azt, ami van (akár kicsi akár nagy) és ne tegye a mindenkori tudatállapotát a boldogsággal kapcsolatban függővé olyan dolgoktól, amik majd csak a jövőben elérhetőek. Azaz mindenki mérje fel, hogy az életében mi az, aminek tud örülni és örüljön neki, ne elégedetlenkedjen. Ez inkább egy gondolkodásbeli folyamat.

Az elso jol irja. Annyit fuznek hozza, hogy a boldogsag egy lelki allapot. Amihez a gondolkodasmodod jarul hozza.

Peldaul donthetsz ugy, hogy a teged ert beszolasokon ragodsz folyton, ezzel nyilvan allando jelleggel rosszkedvet okozva magadnak. Vagy legyintesz, azt mondod “leszarod”, meg meg is bocsatasz mondjuk, es inkabb napozol mikozben elszurcsolsz egy koktelt es marha jol elvagy.

Akkor ez esetben az illeto peldaul boldogan elte meg a napot vagy boldogtalanul? A hozzaallas a jellemedde valhat, igy masnap sem ragodni fogsz hanem altalaban igy eled az eleted.

En mar a legtobb beszolast humorral utom el, es nem sertodok meg peldaul. Tudod te miota erre rajottem hogy igazabol rajtam mulik, hogy eldontom ezen tul lepek, vagy agonizalok dolgokon milyen szabad erzes. Es erdekes modon senkivel soha nincs semmilyen konfliktusom. Regen azert ez nem igy volt. Foleg tinikent :D..

Én boldog vagyok. Egyrészt azért, mert eldöntöttem hogy boldog leszek. Nem mondom hogy ez mindenkinek, minden élethelyzetben működik, de az biztos hogy a helyes mindset nagyon sok mindent befolyásol.

A boldogság számomra a jelen pillanatnak a megélése. Amit most éppen csinálok, az megelégedettséggel tölt el. Ha van bennem egy olyan érzés hogy ezt nem akarom csinálni, akkor abbahagyom. Nem stresszelek szinte semmin, hiszen a helyzeten az sem javít. Elérhetetlennek tűnő távlati célok helyett inkább lebontom ezeket, és a fokozatos fejlődésre helyezem a hangsúlyt. Ha történik egy rossz dolog, akkor gyakorlatilag nem érdekel és megyek tovább. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy javítsak az adott helyzeten, viszont ezt csak cselekvéssel teszem. Nem szeretek ülni egy probléma felett, pláne ha esetleg negatív következményekről van szó. Gyorsan, néha intuitív módon szeretek döntéseket hozni.

Pár éve volt egy nehezebb 1-2 évem amikor depis voltam, rossz közérzet, ez kihatott az egészségemre is, stb. És a problémát ami ezt okozta, lényegében saját magamnak kreáltam. Ebből jöttem rá, hogy mennyire fontos az önbizalom, a pozitív gondolkodás szerepe, és az, hogy minél gyakrabban tudatosítsd magadban, hogy jó az életed és boldog vagy. Mert ha nem lennél boldog, akkor miért csinálod az egészet? Miért csinálnál olyan dolgokat amik nem tesznek boldoggá?

Én azt gondolom, hogy a boldogság alapvetően egy pillanatnyi lelki állapot. Nem érzem úgy, hogy hosszútávon lehetne boldog állapotot fenntartani. Én inkább azt mondanám, hogy pozitív, jó érzéssel élem az életemet, elégedett vagyok, örülök annak, amim van. Legyen az ember, vagy anyagiak, tárgyak.

Bizonyos értelemben rosszul hangzik, de minden személyes beszélgetésemből tudok erőt meríteni ahhoz, hogy ez a jó állapot fennmaradjon. Más élethelyzetéből, tulajdonságaiból, apró dolgokból és a másiknak fel sem tűnik, ami így tökéletes. Néha egyszerűen csak átfut az agyamon, hogy dejó, hogy nekem ilyen bajom nincs, de jó, hogy mi jól megvagyunk, de jó hogy mi ebből sokkal jobban jöttünk ki, de jó, hogy mi jobban állunk, stb. Ez megerősít abban, hogy ténylegesen pozitív lelki állapotban tudjam élni és értékelni az életemet.