Miért irtózom a hivatalos telefonbeszélgetésektől és hogyan változtassak rajta?

Én pizzát sem rendelek telefonon, ha nem ismerős hív fel sem veszem. Még ha a gyerekorvost is kell hívnom előtte vagy 100x lemegy a fejemben hogy mit kell mondanom és a telefonnal a kezemben mászkálok (van mikor fél órát is)

Egyszer olyan helyzetbe került az egyik szülőm hogy MUSZÁJ volt telefonálgatni vad idegeneknek, 1 héten át naponta többször, nagyon komoly volt a helyzet és csak rám számíthatott. Abban az 1 hétben gond nélkül, gondolkodás nélkül azonnal hívtam mindenkit! Na amint ez a nagy "pánik" helyzet megszűnt és pár nap múlva már csak szimplán fontos volt telefonálni ugyanúgy rá kellett gyomorgörccsel készülnöm... :S

Ugyanez. De nálam olyan szinten, hogy pl. egy ideje keresek új orvost, mert az egyik orvosomnál már csak telefonon lehet időpontot kérni, ami nekem nem megy.

Borzalmas dolog telefonálni szerintem... nem is értem miért van az még mindig kizárólagos megoldásként használatban 2020-ban.....

#11

Uhh, a pizza nálam is bajos. Éljen örökké a netpincér, végre lehet rendelni telefonálás nélkül is! Azóta szóba se jöhet olyan kajálda, akiket hívogatni kell. :)))

Én is irtózom. 2 dologra tudom visszavezetni. Az egyik, hogy amikor elkezdtem itthon vállalkozni, akkoriban a NAV-val sokat kellett beszélni telefonon (nem volt még elektronikus bevallás, papíron adtunk be mindent, ők meg kb. az élő fába is belekötöttek, jött a levél, telefonon lehetett csak lerendezni, vagy 30 km-t utazni.) Na akkoriban valami irtózatosan bunkó felhozatal dolgozott az (akkori)APEH-ban,frusztrált h....e p...ák, telefonban is a segítőkészség teljes hiánya, a személyeskedés ment. (ez kb. 20 éve volt, azóta ez sokat változott, hogy rögzítve vannak a beszélgetések).

A másik, hogy anno munkahelyen, kis zöldfülűként is simán kapkodni kellett a telefont pl. egy pénzügyi osztályon egy cégnél. Az ember ugye azt se tudta, ki kivel van, "telefonhangját" is külön meg kell tanulni mindenkinek, ha külsős cégtől hívtak, nem is volt képben az ember, de kb. már első munkanaptól elvárás volt, hogy felvegye az új dolgozó is.

Bennem is van egy iszonyatos szorongás azóta is, pedig már nem vagyok mai gyerek.

Ez csak eleinte van igy.

En mikor bekerültem a munkahelyemre eleinte mindig attol feltem nem tudok majd valaszolni annak a kerdeseire aki hiv.

Egy idö mulva rajöttem csak olyanok kapcsan hivnak amivel eleve foglalkozom :D

Pl kimutatasokat csinalok cegeknek hogy mennyi a tartozasuk es nekik mennyivel tartoznak. Szoval ha hiv egy ügyfel el tudom mondani mivel tartozik mikor jart le a szamla stb :)

Gondolj arra, hogy te vagy 100-adik, akivel beszélnek, a kérdésedre válaszoljanak - az a lényeg.

Esetleg az is segíthet, hogy leírod, amit kérdezni akarsz, aztán beolvasod, amikor felveszik, előtte persze köszönsz.

Ezzel sokáig én is így voltam.

El is kerülöm a telefonálást, ha csak lehet, de amikor nagyon muszáj akkor simán túlesek rajta. Fogom a telót, végiggondolom mit akarok mondani, ha olyan beszélgetés lesz amiben fontos dolgot mondhatnak, akkor teszek magam elé papírt és tollat is, aztán hadd szóljon! Végig udvariasan és kedvesen beszélek, azzal nem lehet mellélőni. Köszönök, bemutatkozom aztán mondom a problémám. És a végén mosolyogva megköszönöm a segítséget, mert úgyis hallatszik a hangon ha valaki mosolyog.

Elszántság kérdése :)