Mit ronthattam így el az egyetemi, kollégiumi közösségben, hogy így kiutáltak, meg levegőnek néznek?

2018 szeptemberében kezdtem az egyetemet, kis egyetem, mindenki ismer mindenkit, összetartó közösség, erős barátságok születnek, meg hát az idejárók nagy része az egyetem kollégiumában is lakik. Én elég határozatlanul kezdtem az egészet, beiratkozni az anyámék vittek el, legelső nap az első óra előtt is az anyámmal együtt kerestük meg a termet hova kell mennem órára. Első két félévben bejárós is voltam, csak aztán költöztem be a kollégiumba. Egyetemi rendezvényeken nem nagyon vettem részt. Meg élőben azért az furcsa lehet bennem, hogy nehezen ismerek fel eleinte másokat. Szóval valószínűleg kezdetben simán elmentem köszönés nélkül szaktársak, évfolyamtársak mellett, mert fogalmam se volt róla, hogy oda járnak ahova én, egy szakon vagyunk. Nehezen marad meg mások arca bennem, hogy aztán fel is ismerjem őket bárhol. Aztán meg amikor beköltöztem a kollégiumba direkt nyugis szobát kértem, hogy ne zavarjanak este az alvásban, bulizni nem nagyon jártam el mert nem volt kivel, senki nem hívott sehova.

Inkább úgy egyénileg próbáltam néhány emberrel felvenni mindeközben a kapcsolatot, összeismerkedni velük, bejelöltem őket ismerősnek facebookon, rájuk írtam, de nem igazán vezetett eredményre. Vagy szánalomból szóbaállnak velem miközben magasról lesz*rnak, vagy 1-2 üzenet után lekoptatnak és szóba se állnak velem.

Miért utálhatnak ennyire, mit ronthattam el ilyen szinten ebben a közösségben?