Más apja is ilyen, vagy csak az enyém? 19/l
Csak a mai történést elmesélve. Csomagot várok, de reggel nem kaptam semmilyen értesítést, ezért hosszabb útra mentünk apukámmal, elintézni a postát és a gyógyszertárat + kutyákat is vittük, hosszabb sétára. GLS futár délben telefonált, hogy ott van a háznál, én mondtam, hogy nem tudom átvenni, nem tartózkodom otthon, vége az, hogy holnap visszajön, mert én mondtam, fél órán belül leszek otthon, neki az meg nem jó.
Apám kijön a gyógyszertárból, mondom neki, hogy hívott a futár, aztán röviden a történetet, hogy holnap jön vissza, mert most nem tudom átvenni.
Erre teljesen kiakadt. Konkrétan követelte, adjam oda a telefonomat, hogy felhívja a futárt, hogy ez nem így megy. Mondom neki, nem. Eljátsszuk ezt háromszor. Hazáig másról sem beszélt, csak erről, hogy ez nem így működik, és szóljak. Mindegyik másik futár előre odaszólt, csak ezzel volt gond, tehát nem szólok senkinek. Megmondta neki, nem is tudom már hanyadszor, hogy ez az én dolgom, ne törődjön vele.
Elkezdi sorolni a példáit, hogy miért nem jó, hogy ezt csinálja a futár, amire mondom, hogy az életben ezer más van, amin idegeskedni kell és lehet, én nem ezen fogok. Erre ő: Igen, mert te és a nagy élettapasztalatod (nem is értem, hogy jön ez ide, de oké).
Folytatja tovább a példákat, amik szerinte azt bizonyítják, hogy én bizony rosszul gondolom. Megmondtam neki, hogy fejezze be, ne szóljon bele, lépjen túl, mert nem ér el semmit. Aztán mondja, de én hátat fordítok neki és megyek a kapu felé, erre ő leszid, mint egy kisgyereket, hogy ne merjem eljátszani ezt vele.
Hála a jó égnek, egy néni a házból beszélgetésbe kezdett vele, ami miatt rögtön eltűnt az éterbe a téma.
"Erre ő: Igen, mert te és a nagy élettapasztalatod"
Ez az "igazam van, mert előbb születtem, mint te" típusú érvelés, szimplán generációs probléma
Az én apám is borzalmas. Már nem beszélek vele évek óta, csak pár mondatot, pedig egy házban élünk. Az olyan emberek, akik lenézőek, ítélkezőek, akiknél érezni lehet... Hogy nem hallanak téged, nem értenek, mégis az egész tested átitatja az a lehúzó érzés, amiért durván beszélnek veled.
Nem, nagyon nem vagy egyedül. Egy barátom apja üvöltve szidja őt, cigányozza, le k. anyázza, ordibálva. Miután a srác el akart költözni otthonról aznap, lelépni valahova, az apuka leitta magát, és sírva könyörgött hogy ne. Nem ment el a fiú, mert megsajnálta. Szerinted mi lett? Semmi változás, ugyanúgy ment minden, mint mindig.
Semmi esélyt adni ilyeneknek, soha többé. Egy életre megtanultam.
Apám szerint életképtelen vagyok, és túlfélt, és mindenen aggódik, és hamar felkapja a vizet kis semmiségen. Amikor egy kínaiból vett teás pohárka valahogy lecsúszott apám táskájára, ő pedig nem vette észre és eltört, akkor is kikelt magából, hogy miért nem a mosogatóba raktam (mert mondjuk elfér és vagy inni szerettem volna abból a pohárból), aztán amikor mondtam neki, hogy jó, rendben, majd összetakarítom (nem, ő takarította össze), aztán mentünk. Őszerinte túl lazán veszem, konkrétan lexarom az egészet. Mondom neki, hogy az csak egy apró pohár. Összetört, össze kell söpörni és megy tovább az élet. Szerinte nem, merthogy a figyelmetlenségem és a trehányságom (én takarítok itthon, a szobámban rend van, és a kutyák miatt naponta söprök fel kb 5x + kétnaponta porszívózás) miatt volt ez (mellesleg, valószínűleg ő lökte le valamivel a táskájára, mert ő csinált magának kaját), és azért baj ez, mert az élet más pontjain nem lehet... bla bla bla. Tehát kiakadt egy összetört poháron, amit amúgy utált, és kérdezte tőlem, hogy minek vettem meg (mert egy bögrének a fele, olyan pici).
Én meg azt gondolom, hogy nem kell mindenen idegeskedni. Persze, sajnálom a poharat, kár érte, de nem érdemes ezért a fél estét idegeskedéssel tölteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!