Veletek is van úgy haszontalannak érzitek magatokat?

"Haszontalannak" azért nem, viszont amikor sorra látom, hogy ilyen 13-15 évesek dollármilliárdosok (szó szerint) azzal, hogy Youtube-on videókat posztolnak, vagy Instagramra töltögetik fel a fotókat, akkor kicsit elgondolkodom...

Itt vagyok 35 évesen, 9 évet tanultam a szakmámért, most 6. éve csinálom. Imádom, jó is vagyok benne, megyek szépen előre, de gazdag nem vagyok, és vélhetően nem is leszek. Ez nem gond amúgy, mert sosem volt fő cél, megélek szépen.

Szóval nem vagyok elégedetlen, csak mindig meglepnek ezek a különbségek és igazságtalanságok... Vagy nem is tudom, hogyan nevezzem ezt a jelenséget, ami mostanában elindult a világban.

Igen. De nem azért, mint neked. Engem az nem zavar, hogy nem marad utánam valami nagy dolog, hogy x év múlva nem fognak rám emlékezni.

Inkább a munkában szoktam gondolkodni, hogy van-e értelme annak, amit csinálok? Van-e valamilyen haszna az emberek, a társadalom számára? Vagy csak magamért csinálom? A megélhetésért? Pedig non-profit szektorban dolgozom, de azért így is vannak bennem kérdések. A munkám nem olyan jellegű, hogy azonnal kézzel fogható eredménye van, és ez sokszor olyan fura.

Én tudom, hogy haszontalan vagyok. Sőt, értéktelen is, bár szerintem a legtöbben azok, csak az ember nagasabbrendűnek tartja magát és félti a kis életét.

Viszont én magasról teszek arra, hogy hasznos vagyok-e vagy sem.

Számomra erről filozofálni felesleges energia-és időpazarlás, aminek a végén megnyugtató és konkrét választ úgyse kapok.

Érdekes. Én meg szeretek átlagos lenni. Sőt. Az volt a célom.

Nekem is jobban alakult az életem, mint ahogy gyerekként elképzeltem. Nem voltak túl jó lehetőségeim. Ahhoz képest nagyon jó lett. Az átlagos is egy álom volt a régi életünkhöz képest.

De úgy egyébként sem szeretek semmiben kitűnni. Nem szeretem felhívni magamra a figyelmet. Kényelmesebb, ha nem velem foglalkoznak.