Mi volt számotokra az élettől az a bizonyos "pofon" ami felébresztett, arra kényszerített hogy végre felnőttként, éretten tekintsetek az életetekre?

Az amikor 19 évesen elárvultam.

Amikor 18 évesen elkövettem egy hülyeséget és 3 jó barátom megutált miatta. Persze a történet nem ilyen egyszerű egyik oldalról sem, de még ők is jó sok embernek pletykáltak rólam. Utána felálltam, átgondoltam a dolgokat, és karriert kezdtem építeni.

Az utóbbi pár évben kis túlzással nap-nap után érkeznek ezek a pofonok

Olyan 13 éves korom körül amikor rájöttem, hogy mindent magamnak kell intéznem, mert otthon szarnak rá pl. nem voltak hajlandóak aláírni papírokat ösztöndíjakhoz, mert hiába olvasták, nem értették hogy mi van odaírva. Hivatalos iratokkal, értesítésekkel ugyanez. Elolvasták de nem értették, ezért kidobták, aztán jöttek bírságok meg felszólítások. De engem kiskorúként meg nem engedtek intézkedni, emiatt segítséget kellett kérnem a családsegítőtől. Sok ilyen volt. Végül 16 évesen nagykorúsítottak. Később az volt még nehéz, amikor 19 évesen egyetemre mentem és elköltöztem egy nagy városba tökegyedül. Otthon közölték, hogy lehetőleg ne menjek vissza, szóval csak magamra számíthattam, el kellett kezdenem dolgozni is a tanulás mellett stb. Bár az az igazság, hogy erre számítottam, nem ért váratlanul.