A gyerekkori anyagi helyzet szerintetek melyikhez vezet?

Az egészséges középút nevelés kérdése, és az amit lát otthon a szülőktől, hogy viszonyulnak a pénzhez.

Ha valaki szarrágó, az az is volt, azt is látta, és öregkorára még jobban az lesz-főleg ha Mammon az istene. Ugyan akkor van az a tipus, akit nem vág földhöz, ha nincs, tudja kezelni ha van, és megtudja nyitni a kezét önként, kérés nélkül ha látja, hogy a környezetében van szükségben lévő és mind ehhez csak 21 éves és igen nagyon nagyon büszkék vagyunk rá. Tudja mi a meló, azt is hogy minek mennyi az értéke, és a saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire könnyű akkor amikor neki semmi más dolga nincs, csak tanuljon, amit folytatni is fog.

*De olyan is lehetséges, hogy valaki csak negatív dolgokat lesett el a szüleitől egész gyerekkorában, aztán mégis megfogadja, hogy "én biztos nem leszek ilyen"

Családi életnél lehet: Tehát elvált szülők gyereke tud épkézláb házasságot felmutatni, de pénznél nem. A pénzhez való hozzáállása az embernek mindig megmutatja a valós jellemét az embernek.

Azon múlik, hogy a szegénység vagy a vagyon mellé mkt ad a szülő, hogyan neveli az adott helyzetben a gyereket, hogy magyarázza el neki az adott helyzetet.

Én a tehetősebb oldalt erősítem, mindenki hőbörgött, hogy elkényeztetett szar vagyok, nem tanultam meg küzdeni és nem tudom a pénzt használni azért, mert kaptam a szüleimtől lakást... Aztán nálam szegényebb családból származó emberek között is vannak bőven, akik elszórják, ami csak a kezük ügyébe kerül, nem tanultak akkor sem, mikor volt lehetőségük és nem forgatták be semmi hasznosra a pénzük. És van a másik oldal, aki szintén szegényen kezdte, de élelmes és felelősségteljes, és kihajtotta magának azt a szintet, amit a szülei nem tudtak neki megadni.

Minden azon múlik, hogy a szülő hogy tálalja a helyzetet. Hogy a gyereket élvezetre vagy felelősségre tanítja.

Én és a bátyám szegény körülmények között nőttünk fel, immáron ő nagyon jó anyagi helyzetben van, én meg tanulok és mellette dolgozom (bár így is sokkal jobban élek, mint gyerekkoromban).

Ő elkölti azonnal a fizetését (dobfelszerelés, gitár - sose volt türelme megtanulni rajtuk; havonta külföldi utazások; drága hobbik amiket sose fejez be stb). Vett egy "státusz-szimbólum" autót, ami zabálja a pénzt, de ritkán használja, mert Budapesten nincs kedve dugóba ragadni minden nap.

Míg én spórolós vagyok (igyekszem nem smucig lenni), pl én sütöm a teljeskiörlésű zsemléket otthon, minden nap főzök (hogy ne az éttermi részen kelljen enni), csak heti 2x megyek edzőteremben (jó időben futok a patak körül heti 1-2 alkalommal). A hobbim olcsó (de cserébe nagyon szeretem), külföldre általában kihaltabb időszakban megyek (így olcsóbb és nincs tömegnyomor a turisták miatt). Se jogsim, se kocsim (Budapest belvárosában élek, minden közel van).

Sose volt előttünk jó szülői minta, a szüleink amint pénzt látnak, rögtön költik. Több hitelük van mai napig, amiket megint nem fizetnek, de cserébe van 5 kocsijuk és egy rakat felesleges dolguk.