Szereted az életedet?

So-so. Elég jó színvonalon élek (még a családommal). Nem kell albérletet, vagy törlesztőt fizetnem, ezért a fizetésemet magamra tudom költeni (félreértés ne essék, a legnagyobb részét félreteszem), így például többször el tudok utazni külföldre egy évben. Ha szeretnék új ruhadarabot venni, vagy beülni egy közepesen drága helyre enni, inni egy barátommal akkor azt megtehetem lelkiismeret-furdalás nélkül.

A munkahelyemen annyit keresek, hogy ezt a színvonalat fenn tudom tartani, de például lakást már nem nagyon tudnék venni, illetve ha albérletet kéne fizetnem, akkor se nagyon tudnék félretenni. Túlzottan sok stressz munka közben nem ér, hónapok óta home officeban dolgozunk. Nyilván lassan szeretnék új helyre menni, mivel szeretnék azért többet keresni.

Nem mondanám, hogy túl sok barátom van, de akik vannak, azokkal elég erős a kapcsolatom.

Ami viszont több mint lehangoló, az a szerelmi életem, ahol egyszerűen semmi sem akar sikerülni.

Alapvetően igen.

Szar gyerekkorom volt, a külsőm miatt csúfoltak, a belsőm senkit nem érdekelt, zárkózott, csendes, gyenge voltam. Mellette alkoholista, munkanélküli apám volt, anyám egyedül tartott el 4-ünket minimálbérből.

Manapság is vannak megborulásaim, hogy 30 évesen se lakásom, se párom, se semmim nincsen. De ezeken hamar túllendülök.

Szerencsére a munkámat szeretem, rosszabb napokon is elvagyok benne, 500+ ezres fizetésem van (sajnos nagy része nem bejelentett), céges autó magán célra, egyéb juttatások, fusi munkák. Önállóan bérelek albérletet, van megtakarításom, lassan lesz saját lakásom is.

Ezek mellett megtaláltam a hobbijaimat (túrázás, utazás), amik kikapcsolnak és sok embert megismertem ezeken keresztül akik hasonlóan pozitív beállítottságúak.

Összességében boldog vagyok.

20 évesen dolgozom azon, hogy túljussak a rettenetesen traumatikus gyerekkoromon. Nem volt se Anyám se Apám, még úgy sem, hogy volt...

Az önképem romokban, innen már tényleg csak fentebb van, nagyon nehéz.

Az is nehéz, hogy elfogadjam a segítséget, mert hozzászoktam, hogy egyes egyedül vagyok. Szörnyű tanulási folyamat vár rám, most, 20 évesen kell "megszületnem".

Én annak örülök amim van.Nem sok, de semminél jobb.

Neken 2 dolog legyen meg, a többire teszek nagyot.

1.Egészségem legyen, meg a családnak.

2.Legyek mindig ilyen szabad, ne kerüljek börtönbe soha.

Ennyi!