Szerintetek jobb vagy rosszabb a világ a facebook óta?

Maga a Facebook egy jó kezdeményezés, ötlet arra, hogy az emberek megtalálhassák a fontos embereket, rokonokat, ismerőseiket, és tarthassák ezáltal a kapcsolatot.

Amitől rossz, és már én is egyenesen rühellem, az az ahogyan az emberek azt használják. Rengeteg olyan ismerősöm volt, aki napi szinten töltögetett fel fotókat, történeteket. Kb elegem lett az egészből. Csak a ténylegesen fontos, közeli embereket hagytam meg, rokonok, barátok, munkatársak, és a régi osztály/szak társakat, akiket azért illetlen lett volna törölgetni, ha mégis jópár évet együtt suliztunk. (Mostanában azért közülük is, ha látom valakinél elszalad a ló, instant leállítom a követését.)

Szóval, nem az a gáz hogy van Facebook, hanem az emberek mentalitása és hozzáállása, az ismerősgyűjtögetés, random jelölgetések, lájkvadászatok, napi posztok és a mindig mindent kirakok, mindig mindent megosztok típusú emberek miatt ROSSZ.

Én nem voltam gyáva megszakítani olyan kapcsolatokat, aminek semmi értelme nem volt (pl max 2-szer összefutottunk régebb buliban, vagy látásból ismerem valahonnan, vagy valakinek a valakije akiről nekem tudnom kellene). És mióta megtettem ezt, sokkal nyugodtabb, felszabadultabb életet élek. Napi 1x-2x szeretek legörgetni, csak hogy lássam az érdekes posztokat, esetleg csoportbejegyzéseket, és örülök, hogy nincsenek ott azoknak az embereknek a tömeges fotói, megosztásai, akiknek régebben ott volt. Minél KEVESEBB, annál JOBB!

Viszont szerintem a fiatalokra nézve van nagyon-nagyon káros hatással ez az egész. Én és a generációm azért nem ebben nőttünk fel, én már végzős voltam egyetemen kb mikor létrehoztam a profilt. De a mai fiatalok ebben nőnek fel. Ahelyett hogy normális versenyszellem alakulna ki (tanulásban elért eredmények, sportteljesítmény, vetélkedők), ahelyett a konkurencia a facebookos likeokból fog felépülni. Ha valaki kevesebbet kap, kevesebbnek érzi magát a többiekhez képest. Akarva akaratlanul futok bele rokoni környezetben is like teóriákba, számolgatásokba, a saját unokahúgom arról panaszkodott, hogy de gáz, amiért ő soha nem kap fele annyi lájkot sem, mint X meg Y. Az ilyenektől engem csak kiráz a hideg, hogy egyáltalán miért jutottunk el idáig, miért van ez az egész, hogy bármit is számítson a facebook like. A mai ember arra épít, abból kap ösztönzést, abból merít bátorságot, hogy hány lájkot kap a facebookon. Holott ez rohadtul semmit nem kéne jelentsen.

Az eseményeken, összejöveteleken való mobil pötyögtetés (generációtól függetlenül, sajnos) pedig az új évezred egy másik csodája...

Ha én dönthetnék, akkor nyilván beszüntetném az egész Facebook azon részét, ahol görgetsz és lájkolsz, és számolgatsz. A Messenger része az, amire szükségünk van kapcsolattartás céljából. Random, ismeretlen emberek napi fotóira, és lájkokra rohadtul nincs szükségünk. Azoktól csak automatikus önmarcangolásba kezd az agy, tudtunk nélkül sokszor: neki jó élete van, nekem nincs, PEDIG Ő IS CSAK MEGJÁTSZA, ÉS A FOTÓ KEDVÉÉRT MUTATJA AZT, HOGY NEKI JÓ.