Más is van úgy vele, hogy soha nem akar felnőni?
Tegnap este összeültünk páran barátokkal, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Tegnap is előjött belőlem az az érzés, ami már hónapok óta egyre többször, hogy nem akarom, hogy ennek valaha is vége legyen. Nem akarom, hogy amikor mindenkinek családja lesz, ennek vége lesz, és már sohase lesz ugyanolyan mint korábban. Pedig tudom, hogy el kéne fogadnom, hogy ez az élet rendje, de nem megy. Már van olyan a baráti társaságomban, akit eljegyeztek vagy lassan gyereket vállal. Ha engem kérdeznek erről, mindig megijedek és csak annyit mondok "majd esetleg később". Nem tudom, hogy valaha is szeretnék-e gyereket...
Egyszerűen nem akarom a klasszikus életmodellt követni, hogy 25-30 éves kor között az ember megházasodik, és gyereket vállal.
Az emberek többsége erre úgy reagál, hogy nem vagyok normális és menjek el pszichológushoz, tudom...
Van itt olyan aki meg tud engem érteni, vagy hasonló problémával küszködik mint én?
Tapasztalatok?
válasza: válasza:Én egy nagy gyerek vagyok 28 évesen. Nincs még meg bennem a vágy, hogy gyereket akarnék, pedig van hol laknom, van munkám, és stabil párkapcsolatom. Minden adott lenne ahhoz, hogy felnőjek és családot alapítsak, de még nem akarok. Utazni akarok, bulizni, élményeket gyűjteni, nem pedig pelust cserélni meg gyereksírást hallgatni. Plusz, nagyon gyerekes tudok lenni :D
Barátokkal nem igazán tartok kapcsolatot, én nem emiatt, hanem a fentebb leírt dolgok miatt nem akarok még megkomolyodni és felelősséget vállalni, elég ha magamért felelek. :)
28N
válasza:Dióhéjban ugyanaz az álláspontom, mint a 2-es válaszolóé.
26/F
válasza:Én is tökéletesen így érzek. Egyszerűen nem akarom követni ezt a trendet. A legrosszabb az, hogy a barátom meg akit nagyon szeretek igen.... 😭
25L
válasza:Én is így vagyok! Biztos vagyok benne, hogy 30 éves koromig meg sem fog fordulni a fejemben a házasság, de a gyerekvállalás valószínűleg utána sem.
24L
válasza:Én is hasonlóan érzek. Úgy érzem, ha egy barátnőmnek gyereke lett, azzal őt elvesztettem. Nem lehet többé olyan közös programokat csinálni vele, mint előtte, folyton csak a gyerekéről beszél, képeket mutogat róla, inkább olyanokkal tartja a kapcsolatot, akiknek szintén van gyerekük, és tud velük erről beszélni meg tapasztalatot cserélni.
Sokkal jobb csakúgy kötetlenül, szabadon élni, jól ellenni a barátokkal...
N
válasza:3-as vagyok.
Furcsa egyébként, hogy rajtam kívül eddig az összes helyeslő válasz nőktől származott. Az eddigi tapasztalataim alapján (meg igazából ez az alapjáraton elterjedt tény), inkább a férfiak azok, akik kissé később komolyodnak meg, és érzik magukat készen a házasságra és a családalapításra.
Kinek nem inge, ne vegye magára, de én az ismerőseim körében eddig úgy láttam, hogy inkább a nők mániája 20-25 éves kor között erőltetni ezt az egész megkomolyodós-összeházasodós-babavállalós nagyonfelnőttes életet.
Remélem senki sem veszi ezt most bántásnak, én speciel nem annak szántam.
Köszönöm szépen a válaszokat! Annak örülök, hogy nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül.
Nem tudom, hogy hogyan lehet ezt elfogadtatni a környezetünkkel...
#3-as és #7-es válaszolónak:
"Kinek nem inge, ne vegye magára, de én az ismerőseim körében eddig úgy láttam, hogy inkább a nők mániája 20-25 éves kor között erőltetni ezt az egész megkomolyodós-összeházasodós-babavállalós nagyonfelnőttes életet."
Ezzel egyetértek abszolút.
Talán pont emiatt jobban elfogadják azt, ha egy férfi mondja azt, hogy még nem akar családot alapítani. De a nőktől szinte "elvárják" meg kötelező. És ha nem így él valaki, akkor az illetőre már más szemmel néznek. (Nő vagyok amúgy én is.)
Azzal a válaszolóval is egyetértek, aki azt írta, szinte úgy érzi elveszíti a barátnőjét, aki gyereket vállal. És meg is tudom érteni, olyankor teljesen megváltozik az illető.
Én a szüleim felől is állandóan érzem a nyomást, hogy mikor lesz már párom és mikor lehetnek már unokák... Nem akarok velük rosszban lenni, de nem tudom hogy lehet ezt velük elfogadtatni, hogy én máshogy szeretnék élni. Mert vagy ők nem lesznek boldogok, vagy én nem...
válasza: válasza:8:
Én már akkor elvesztettem a barátnőm, amikor még csak összejött a pasijával, onnantól kezdve a felajánlott programjaimra sorra nemet mondott, aztán nem keresett többé.
Most már el van jegyezve... úgy látom, ő mégis inkább a snassz társadalmi elvárásokat követi, pedig azelőtt évekig "ketten voltunk a világ ellen". Mellesleg őt életem egyik legnagyobb csalódásaként tartom számon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!