Egész életemben ilyen nyomorultan fogom érezni magam?

Folyamatosan ideges vagyok, a szakmai gyakokon nagyon bunkók a tanárok. Annyira undorító, hogy elvileg értelmiségi emberek (orvosok es asszisztenseik tanítanak) azt hiszik mégis, hogy beszélhetnek velünk úgy mint a sza...ukkal...

Társasági életem gyakorlatilag nincs, kb félek az emberektől, mert mindig ilyen elmebetegekkel sodor össze az élet, akár korábban az iskolatársakkal most a tanárokkal. Ráadásul ezek miatt a keserves hétköznapok miatt halmozom a diákhitelt, nevetséges.

Barátnőm egyszer volt, jópár éve nincs is. Esélyt nem érzek rá, hogy később legyen, ahogy pénzem se, se bármiféle örömöm ebben a k életben.

Szüleim azok akiket szeretek, bár néha ők is olyanok amilyenek, akkor is ők azok, akiket ha elvesztenék, nem tudom mit csinálnék.

Hogyan fodadjam el, hogy folyamatosan bunkók velem az emberek, na meg hogy nincs semmi jövőbeli kilátásom? 23F