Ha rájönnétek, hogy már visszafordíthatatlanul elrontották az életeteket, akkor öngyilkosok lennétek vagy élnétek betanított munkásként/közmunkásként/koldusként?

Nézd kérdező. Egy hét az 168 óra. Abból alszik az ember mondjuk 56-ot. Dolgozik 40-et, ha talál túlóra nélküli munkát, de túlórával is 50-60 óra alatt fog magadni a munka. Számoljunk még - pesszimistán - napi 3 órát az evésre, fürdésre, házimunkára, közlekedésre. Így legrosszabb esetben is marad heti 30 órád legalább. Az nagyon sok. Ha valamire ennyi időt rendszeresen rászánsz, azzal előre fogsz haladni. Ha a munkádat teljesen értelmetlennek érzed is, a hobbid még lehet valami klassz dolog.

Persze ha gyereked, családod van, akkor nem marad ennyi szabadidőd. De akkor viszont felelősséggel tartozol értük, főleg a gyerekekért. Ha rosszul érzed magad, tegyél ellene, de nem fair magára hagyni a gyerekeidet.

6-osnak ott a pont az utolsó mondata. Viszont én úgy nézem,hogy amíg fiatal vagyok,addig akarok élni,nem akarok se beteg lenni,se semmi. És már 20éves vagyok.....azaz a kenyerem felét megettem majdnem...így már eléggé közel van az a nap....

visszafordíthatatlanul elrontották az életeteket

Nos ez így van,mellesleg sok egyéb más is. Innen folytatni már nem gyerekjáték. Már egy érzékeny műszer a dolog. Egy rossz hiba és kész. Itt már rengeteg felindulás beszél,mert már annyira szenvedés van,feszültség,itt elcsúszni olyan,mint 300-al menni,és alrébb rántani a kormányt...Erő még van,de nagyon kell gondolkodni,nehogy rosszabb legyen,mer akkor már kampec...