Az emberek miért tartják a régebbi világ fejletlenségét erénynek?

19-es jól mondja. Nem tudnak vagy nem is akarnak haladni a korral (tisztelet a kivételnek), és a korukkal takaróznak. A mi nagyszüleink is ilyenek voltak. Vettünk nekik egy mosógépet, de hiába van magyar nyelvű használati utasítás, nem akarták használni. Aztán egyszer elszakadt a cérna, és addig basztattuk őket, amíg meg nem tanulták, és végül csak rájöttek, hogy könnyebb, mint fél napig görnyedni és kézzel mosni. Ugyanez a helyzet az újfajta aksis vezetékes telefonról. Beírkáltam nekik a telefonszámokat, és megmutattam nekik többször is, hogy melyik gombot kell megnyomni a híváshoz. 2 vagy 3 gomb összesen. De hát ugye az idősek felejtenek, megjelöltem nekik azt az oldalt a használati útmutatóban, ami leírja, hogy tudják emlékeztetni magukat. Persze, ahányszor hívnak, annyiszor húzom fel magam, mert a számból látom, hogy nem használják a telefont. Papám meg már olyan szinten véglet, hogy még a mentőt se tudná egyedül kihívni, hiába van mobiltelefon.

Szóval itt most nem arról van szó, hogy 80 évesen tanuljanak meg programozni, lógjanak egész nap a Facebook-on, vagy platinázzák ki az AC Origins-t (baszarás amúgy, hogy a 63 éves nagymama megtette XD), hanem arról, hogy legalább a létfontosságú technológiákat tanulják meg kezelni, mint a mobiltelefon (nem kell iPhone 12 Pro-t meg tököm tudja mit venni, elég egy 20 éves Nokia), hogy ne kelljen apróért turkálni és sorbaállni a telefonfülkénél, ha késik a vonat, vagy a mikrót, hogy ne kelljen begyújtani a tűzhelyet egy pohár meleg tejért... A saját életüket nehezítik meg, csak nem akarják elismerni. Most biztos sokan le fognak pontozni, de nem érdekel. Tudom, hogy igazam van, és aki szerint nincs, az a fent említett kategóriába tartozik, és csak magát minősíti.

"Tudom, hogy igazam van, és aki szerint nincs, az a fent említett kategóriába tartozik, és csak magát minősíti."

Én meg azt gondolom, hogy magas lóról beszélsz. Nem tudom, hány éves vagy, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy a technika hogy fejlődött mondjuk az utóbbi 60-70 évben. Hogy nagy szavakat használjak, robbanásszerű és drámai a fejlődés (és most csak arról beszélek, ami leszivárgott a hétköznapi életbe).

A most 60-70 éveseknek ez már kezd követhetetlen lenni. Ők a mobiltelefon elterjedésének kezdetén is 40-50 évesek voltak. Más tempóban élték le az életük jelentős részét (esélyes, hogy a nagyobbat). Az élet, az információ terjedésének sebessége csak az utóbbi 15-20 évben is borzasztóan felgyorsult, egy digitális bevándorlónak erőfeszítésébe kerül ezt csak nagyjából is követni (N.B. ismerek 50 éves kvázi digitális analfabétát is, van mobilja, de nem okostelefon, kényszerűségből megtanulta az SMS-írást is, de netezni a szomszédba jár meg a haverokhoz, egyszerűen fél tőle, gondot jelent egy új tévé használatba vétele is).

Én is digitális bevándorló vagyok, de engem érdekel a dolog felhasználói része; amit nem értek, annak utánaolvasok. De gyerekkoromban jártam lovaskocsin, saját telefonunk nem volt, forgótárcsás mosógépünk volt a 80-as évek közepéig, 1990-ben még fekete-fehér tévén néztük a híradót. Mikrohullámú sütőm is csak olyan 2003 óta van (volt olyan osztálytársam, akinek otthon a 80-as években természetes volt a mikró).

Szóval a lényeg, hogy régebben sokkal lassabban ment egy-egy technika elterjedése, és ennek elsődleges feltétele a pénz volt (a fizetőképes kereslet elég szűk volt).

Ma már nagyjából egyidőben juthat mindenki egy adott technikához, persze, lehet minőségbeli különbség a drágább és az olcsóbb között, meg a szolgáltatások terén, de azért a plusz szolgáltatások egy része parasztvakítás, nem több. Egy-egy újítás pár éven belül elterjed, nem kell egy évtized vagy még több. Ez nagyon nagy sebesség; egy olyan embernek, aki nem ehhez szokott, ijesztő tud lenni.

Én nem is irigylem a mai időseket. A tudásukat és a tapasztalataikat a fiatalabb generációk lehúzták a wc-n, megkérdőjelezik és kiröhögik a nézeteiket és az általuk elért eredményeket, gyakorlatilag megpróbálják erőszakosan rájuk kényszeríteni a normáikat (amikben amúgy még ők maguk sem tudnak megegyezni).

Ráadásul el is ijesztik őket a digitális technikától, ostoba konteókkal (elég csak az 5G körüli összeesküvés-elméletekre gondolni), túlhangsúlyozott veszélyekkel (a veszély valós, de a védekezésről sokkal kevesebb szó esik, mint arról, hogy az unokázós csalók, meg az emailes átverések milyen veszélyesek, kiforgatják az időseket minden pénzükből és stb.). Mintha arra menne ki a dolog, hogy az idősebbek ne használják a modern technikát.

Ha igaz, amit a szingularitásról beszélnek, nincs olyan messze az az idő, amikor már nem nagyon lesz ember, aki követhetné a fejlődést, a mai generáció ezt már simán megérheti, és akkor hasonló lesz a helyzetük a mai idősekéhez, talán annyi különbséggel, hogy elképzelhető az is, hogy egyszerűen esélye sem lesz senkinek, hogy megérthesse az egészet. Akkor a mai digitális bennszülöttek is butának érezhetik magukat (bár, persze, ki tudja: miután megvalósul a szingularitás, nagy valószínűséggel nem lesz ember, aki megjósolhatná, hogy mi történik).

Ma még egy-egy kutatás témáját és irányát az emberek döntik el, segítségül hívva a számítástechnikát, de mivel a döntést az ember hozza, sok a zsákutca, a tévedés. Ott még nem tart a digitális intelligencia, hogy ő maga hozza meg ezeket a döntéseket, legfeljebb a számítási kapacitása segíti (de az ember dönt). Az lesz az igazi nagy lépés, ha a mesterséges intelligencia dönt majd a kutatások irányáról is.

Szóval... az a lényeg, hogy a digitális bennszülöttek sokszor magas lóról beszélnek a "maradékkal-maradékról" (legalábbis egy [talán a hangosabb] részük), és a digitális bevándorlókat meg az analóg generációkat az zavarja, hogy semmibe veszik a tudásukat, a tetteiket és az élettapasztalatukat, holott nélkülük nem is létezne a digitális generáció (mint fogalom).

#22

Kár gúnyolódni.

Talán érthető, amit mondani kívántam. Nyilván van még gondolatom ezzel kapcsolatban, de nem írok esszét erről. Így is hosszú lett.