Nem akarok gyereket, de közben mégis? Vagy mi ez így nálam?

Az a tudatos tervezes, hogy addig nem szulsz, míg nincsenek meg az anyagiak. Az hogy soha nem lesznek meg, meg egyszeru tulaggodas. A tobbi meg feltekenyseg, vágy, igen.

En 24 vagyok, konkretan nulla vagyonom van, semmim sincs az eletben, de pont azert kuzdok, hogy legyen, es egyszer lehessenek gyerekeim, akkor is ha ez csak 30 eves koromban jon el, pedig mar most is vagyom ra valmilyen szinten.

Ez anyai ösztön.Szerintem aki tudatosan nem vállal babát az is átéli.Gondolom hormonális hatás állhat a háttérben.

A fajfenntartás miatt.Ma már okosabbak a nők,mert előre terveznek.

Szerintem ez a vágyódás mindenkinél genetikailag kódólva van.Ez ugye maga az ösztön.

És ott a fej meg az ész egy tudatos döntésre.

Teljesen normális, hogy így érzel, és nem következetlenség.

Bocsánat a földhözragadt megközelítésért és a durva megfogalmazásért, de invazív fajhoz tartozunk, mint a sáskák. Az emberi faj ösztönösen addig akar szaporodni, amíg nincs tovább, amíg mindent felél maga körül. S Te a józan eszedet állítod szembe ezzel az ösztönnel, szerintem igen becsületre méltó módon.

Azt a pár nap sóhajtozást ne bánd, ha utána semlegesen érzed Magad. Jó döntést hozol, ha csak biztos alapokkal szeretnél gyermeket vállalni. Az se zavarjon, ha folyamatosan mondogatják esetleg több oldalról is, hogy mikor szülsz már, vagy hogy majd meggondolod magad. Nekem is mondták több évtizeden keresztül, aztán leszoktak róla, amikor elértem egy bizonyos kort.

Dolgoznak benned is az ösztönök. Ez a normális. Hiába hisszük, hogy tudatosan döntünk mindenről az életünkben, valójában sokkal jobban befolyásolnak az ösztöneink, mint amennyire észrevesszük.

Én spec úgy voltam a gyerekvállalással, hogy 24 évesen még egyáltalán nem akartam gyereket, 26 évesen meg hirtelen mindennél jobban. És nem nagyon volt átmenet a két állapot között abban a két évben, egyszer csak jött az "ihlet".

Ez olyan, hogy az ember halálba is tudná zabálni magát, mert dolgoznak az ösztönei és automatikusan szereti a kalóriadús, gyakran más szempontból haszontalan ételeket, akkor is, ha csak ártanak neki és hosszú távon nem szolgálják a jólétét.

Az anyai ösztön is ilyesmi. Egyszerűen az emberek érzi, hogy "viszket", akkor is, ha nincs rá megfelelő háttere, akkor is, ha csak tönkretenné magát vele. De ahogy tudunk diétázni is és tudjuk azt mondani, hogy nem kell csak azért megenni valamit, mert finom, főleg nem annyit belőle, úgy a gyerekvállalásra is simán lehet mondani, hogy nem kell gyerek csak azért, mert az ember vágyik rá. Kutyát sem veszünk 12 órás beosztás mellett egy panelba, hiába vágyunk rá, mert egyszerűen az úgy nem jó.