Nem akarok gyereket. Miért baj ez?

Idén töltöm be a 30. életévem. Nem most kezdődött ez, de most, hogy 30 éves leszek, már mindenhol ezzel nyaggatnak, hogy nah, mikor lesz baba, lassan ideje lenne elkezdeni tervezni a családalapítást stb. stb....

Van párom, nagyon régóta együtt vagyunk, a kapcsolatunk szuper, most fogjuk megvásárolni első közös lakásunkat, tehát mondhatom, hogy minden szuper... Én sosem vágytam saját családra, házasságra, gyerekekre, egyszerűen nem az az életcélom, hogy anya legyek, feleség legyek. Ahogy sok nő él-hal a házasságért és gyerekvállalásért, ugyanúgy megvan a másik oldal is: vannak nők, akiket nem foglalkoztat ez és más adja meg nekik az élet értelmét, a mindennapi boldogságot. Én ilyen vagyok. Nem tehetek róla, ilyen személyiségnek születtem. És nagyon irritál, hogy aki ilyen nő, az szinte már meg van szólva, hogy mi az, hogy én nem akarok szülni?! Komolyan már a kérdés is felháborít. Mégis mi ez, hogy számon kérnek valakit emiatt? Miért várják el a nőktől, hogy szüljenek? Hála az égnek, senki nem köteles szülni vagy férjhez menni, mégis a társadalom úgy tekint egy gyerek nélküli, hajadon nőre, mint aki nem is nő...

Aki kicsit is ismer, nagyon jól tudja, hogy ugyanez volt a véleményem 20, 25 és most, lassan 30 évesen is. És nagyon erős bennem ez. Talán, esetleg, lehet, majd valamikor (tehát nagyon kicsi az esély szerintem), hogy pár év múlva megváltozik a véleményem, nem tudom, nem hinném. De 35 felett meg már egyébként sem vállalnék gyereket.

Tökéletesen boldog vagyok így, semmi nem hiányzik az életemből, ami párkapcsolattal van összefüggésben. Kettesben akarom élvezni az életet a párommal, egy hajszálnyi vágy sincs bennem arra, hogy gyerekünk legyen. És nem, nem amiatt, mert még nem találtam meg az igazit. Mert 15 éves korunk óta ismerjük egymást, és barátok voltunk, egymásba szerettünk, és azóta együtt is vagyunk, évek óta együtt élünk, van egy csomó tervünk, szóval minden tökéletes! Azért meg nem fogok szülni, mert más szeretné... Gondolok itt az "anyósomra", aki állandóan jön ezzel a témával, hogy ő nagymama szeretne lenni, meg amikor a lakásvásárlásról beszélünk, akkor odapöcköli a mondatot, hogy "legyen minimum 2 szobás a lakás, hogy a picit tudjátok hova tenni". Fuhhh de felidegesítem magam olyankor. Milyen pici??? Hol téma a gyerek? Úgy beszél, mintha épp azon ügyködnénk a párommal, hogy teherbe essek... Mintha már jövőre jönne a baba. Miközben kerek-perec megmondtam már előtte is, hogy én nem fogok gyereket szülni. Mégis célozgat, ami nagyon kihoz a sodromból.