Esetleg nektek is vannak olyan gondolataitok, amit mindennél jobban szeretnétek elmondani, de a hétköznapokban egyszerűen nem megy?

Olyan dolgokra vagyok kíváncsi, amit nem tudjátok, hogy kinek, mikor, hogyan mondjátok meg.

Nincs meg kötés, írjátok, úgy ahogy.

Pl.:

Néha annyira késztetést érzek arra, hogy valahogy felkéne dobni a hangulatunkat, lendületre lenne szükségünk nem is kevésre. Miért kell ilyen ridegen, egymásnak feszült idegekkel, karót nyelve rettegni a valóságtól nem azt mondom, hogy ne igyunk, mert teljesen józanul még is csak unalmas, de a valóság nem rossz dolog, szerintem. Az egész országra ráférne egy szupervízió (meg kéne tanulnunk jobban érezni magunkat kb)