A goth vagy emos lányok tényleg vagdossák magukat?

Az emo nem ugyanaz, mint a goth.

Nem vagdossuk magunkat jellemzően. Nem harapjuk le a csirkék fejét sem.

Nem vagyunk szektások, a boszis dolgokat többségünk azért hordja, mert jól néz ki.

Nem áldozunk egyik este sem.

Nem vagyunk para, antiszoc emberek.

Többségünk kedves és közvetlen, akkor is, ha feketében vagyunk.

Tudd, hogy a zoknim majdnem mindig rózsaszín a fekete bakancsban.

Egy goth lány

Tisztázzunk valamit már az elején: a kettő közül egyik sem “öltözködési stílus”! Mindkettő egy zenei alapú szubkultúra, aminek saját életfilozófiája és mondanivalója van.

A goth szubkultúrától nagyon távol áll a vagdosás, az önbántalmazás, továbbá azok a spirituális baromságok, amikkel különféle médiaproduktumokban előszeretettel címkézik fel a “gothnak” kikiáltott, elég egydimenziósra sikeredett karaktereiket.

ROHADTUL NEM azért öltözünk feketébe, mert depressziósak lennénk, - nem tehetünk róla, hogy nekünk ez tetszik és szeretjük a sötét romantikát.

A szubkultúra lényege az őszinte társadalomkritika, hogy megvetjük azt a felszínességet, kizsákmányolást és képmutatást, amit a világ áraszt magából.

Jobbá szeretnénk tenni a világot, ezért pedig nem igazán tehetnénk semmit, ha magunk is megkeseredett roncsok vagyunk.

Elárulom neked, utoljára 14 évesen vagdostam magam, de akkor még messze nem tartoztam ebbe a szubkultúrába. Nem divatdepis, divatból vagdosós kistini voltam, hanem tényleg komoly traumákon mentem keresztül abban az időben. De ennek már rég semmi köze a jelenhez. Pont a goth mondanivalója mutatott nekem új perspektívát az élettel kapcsolatban, bár utána éveket vártam, mire ténylegesen az lettem.

Az emo teljesen más kategória. Pont a goth életérzés ellentéte. Ők azt vallják, hogy érzelmek terén meg kell élni a mélységeket és a magaslatokat is, így előfordul, hogy nyilvánosan sírnak, máskor pedig ugrándoznak és ölelgetik egymást. Azt látom, ők önszántukból veszik magukra az “áldozat” szerepet. Kifejezetten bánta őket, hogy pl. egy iskolai közösségben kirekesztik vagy zaklatják őket, de egyben mintha a lételemük lenne az, hogy elhiszik, mindenki gyűlöli őket a környezetükben, kivéve aki hozzájuk hasonló. A kis tizenéves emósoknál (az én fiatal koromban) nem volt ritka jelenség, hogy bizony vagdosták magukat. Jellemzően divatból. De akiknek ez nem egy légből kapott fellángolás, tudtommal kifejezetten megveti ezt a fajta divatdepis szélsőséget.

Az emo-nak vannak olyan irányzatai, amelynek követői gyakran vagdossák magukat (pl.:hard emo), de ez nem mindenkire igaz.

Ugyanez jellemző a goth-ra is. Aki mentálisan meg van zuhanva, esetleg pont egy nehezebb életciklusban van, az előfordulhat, hogy vagdossa magát. De a legtöbben nem tesznek ilyesmiket, elutasítják az öncsonkítást. Teljesen normális emberek, akik csak annyiban különböznek, hogy nem olyan felületesek, mint mások, és próbálják megérteni az érzéseiket.

Goth vagyok és jelentem, nem vagdosom magam, nem vagyok depressziós - attól függetlenül, hogy van pár sz*r dolog az életemben, ami nyugtalanít egy kicsit mostanában, de kinek nem? 😅

Nem drogozom, soha életemben nem dohányoztam kipróbálás szinten sem, egy káros szenvedélyem sincs. Ja, és spirituális baromságokban sem hiszek, nem hogy gyakorolnám őket. 😊