Nyugtassatok meg 15-20 évesek, nektek is így áll a napotok?

X év mulva meg megy a hiszti hogy: jaj szűz vagyok, nincs egy barátom sem, nem tanultam tovább, 200 a nettóm, nem tudok kommunikálni, nincs akaraterőm, bla bla bla.

Ennek az első szakaszát épp most építed fel.

8: interneten.

Lehet olvasni, egyetemi kurzusokat csinálni ingyen a harvardtól az oxfordig, nyelvet tanulni, az őt érdeklő szakmával foglalkozni, online önkénteskedni, stb stb stb. Az nem csinál semmit, aki nem akar.

A 20 éves egyetemista lányom pl. részmunkaidős állást vállalt az egyetem mellett, ezzel is kimozdul itthonról heti 1-2-3 napot. Meglévő barátaival ápolja a kapcsolatot, találkozni is szoktak, előző hétvégén pl. elutazott egyikükhöz az ország másik végébe.

A 17 éves gimis komolyan veszi a tanulást még így távoktatásban is (sőt, tán komolyabban is, mert jobban magukra vannak utalva és vannak céljai). Minden nap együtt ebédelünk, a reggelit magának készíti el, úgy ül a gép elé az első órához, hogy addigra már megreggelizett. Megcsinálja a leckéket, tanul a dolgozatokra. Online tanulmányi versenyen indultak csoportban, arra is készültek folyamatosan. Chaten tartja a kapcsolatot a barátaival, külföldi levelezőpartnereket szerzett magának a neten, így mindkét általa tanult nyelvet is tudja gyakorolni. Közben komolyan elkezdte érdekelni a sminkes szakma, egyelőre hobbiszinten gyakorol, kapott hozzá egy csomó kelléket névnapra, szülinapra, karácsonyra, így szinte minden nap készít magának valami jó kis sminket.

Egyszóval: nem unatkozik, van életkedve, nem fordult magába, próbálja a lehető legjobbat kihozni ebből a mocsok helyzetből. Az alvásuk nem zavarodott össze, mert a távoktatás miatt így is fix napirendjük van, mivel reggel fel kell kelni (többször van nulladik óra is, fél 8-kor már kezdődik), ezért nincs éjszakai bagolykodás. Nem én kényszerítem, maguktól is tudják, hogy másképp nem lehet.