Forduljak szakemberhez ilyen gondokkal?

Elnézésr, ha hosszú. 17/l

Pár éve kezdődött az egész, akkor vettem észre lassan, hogy semennyi önbizalmam sincsen. De ezt betudtam serdülőkori lázadásnak. Viszont, most egyre jobban érzem üresnek az egész életem. Szorongok, ha egyedül kell kimennem az utcára, emberek közé. Ha sétálok emberek között, úgy érzem mindenki engem néz, és "elfelejtek" járni, pl elkezdek sántítani, stb. A másik probléma, hogy akiket szeretek/szerettem embereket, lassan ellököm magamtól, mert túlságosan ragaszkodó természetű vagyok azokhoz az emberekhez, akiket szeretek, mondhatni magamhoz akarom őket láncolni. Emellett, nagyon változó a hangulatom. Van olyan óra, amikor teljesen boldog vagyok, a következő órában pedig lent vagyok, minden apróságon sírok. Új emberekkel nagyon nehezen tudok beszélni, szinte sehogy. Ha odajön egy új ember beszélni, csak figyelek, de nem szeretek beszélni, kényelmetlenül érzem magam. Amikor a baráti társaságommal vagyok, mindig én vagyok, akit sosem hallanak meg, akkor sem ha ritkán mond valamit. Teljesen feleslegesnek érzem magam. Nagyjából ennyi lenne, ha elolvastad, köszönöm.