Mit tegyek? Elegem van abból, hogy antiszociálisként kell élnem.

18 éves koromig egy büdös élettelen kocka voltam. Akkor volt egy életmód váltásom ami sikerrel járt, felvettek az egyetemre, és örültem, hogy változtathatok az eddigi semmilyen életemen. Elkezdtem edzeni, és ismerkedni, abbahagytam a pornót és a sok kockulást, elkezdtem foglalkozni magammal, ezeknek hála kitudtam alakítani egy olyan baráti kört, akikkel tudtam menni mindenhova. Igyekeztem bepótolni mindent, ami eddig kimaradt az életemből.

Viszont a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogyan elterveztem. Hála ennek a fos vírusnak, a 6 félévből kb. 3-at itthon töltöttem, tök egyedül. De nem érdekelt, tanultam keményen hogy meglegyen minden tárgy, mert úgy voltam vele, hogy majd a 6. félévbe bepótolok mindent, mikor csak a szakdoga marad hátra. Erre itt van az utolsó félévem: Itthon ülök, és ami még rosszabb: a szüleim keresete a felére csökkent, így rendes, heti 40 órás munkát kell vállaljak, hogy fent tudjam tartani magam, és ne rajtuk élősködjek. Tehát az utolsó féléves lazulás kilőve. Semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztem.

Sokan mondják, hogy ne csüggedjek, lesz jó munkahelyem és jó fizetésem, mivel mérnökinfón tanulok. De engem ez nem érdekel. Nem érdekel sem a pénz, sem a jó munkahely. Sőt, hiába szeretem még mindig ezt a szakmát, már herótom van tőle. A sok antiszociális élettelen embertől, amilyen én is voltam. Élni szeretnék végre, élményeket szerezni, és nem egész nap a a gép előtt ülni. Nagyon sok energiámba telt, hogy kitörjek abból az antiszociális életmódból, barátnőm legyen, és egy normális baráti köröm, mivel nem ismerkedek valami könnyen a személyiségem miatt. Azóta a bnőmmel szakítottam, a barátaimmal meg el van lehetetlenítve a találkozás, ami ezután még nehezebb lesz, mivel végzek az egyetemen. Így szépen lassan elhidegülünk egymástól.

Most meg az utolsó félévben szintén itthon kell ülnöm, találkozni nem tudok senkivel, és úgy érzem, hogy bármennyire is akarok kitörni, bármennyire is akarok élményeket szerezni emberekkel, az élet mindig felülírja azt. Hiába tanultam keményen hogy ne csússzak, az járt jól, aki legalább csúszik egy évet: Tovább élvezheti ki az egyetemet, és ugyanúgy felveszik mindenhova, jó fizetésért. Az a sorsom, hogy egy élettelen kocka legyek. Hiába teszek ellene bármit is...