Hogy lehet elmondani valakinek, aki nagyon régóta étkezési zavarral küzd, hogy étkezési zavarral küzd?

Van egy barátnőm, most 40 éves, aki kb. 16 éves kora óta folyamatosan fogyókúrázik, és azt hiszi, hogy ez a normális életmód egy nőnek. Folyamatosan szeved, ha étkezésről van szó, igyekszik lemondani az evős találkákat. Már 10 éve járunk egy társaságba, de ha enni megyünk vele, akkor vagy csak ül és nézi, ahogy mi eszünk, vagy hoz magának vmi kekszet, turmixot. Van olyan időszakok, hogy egyáltalán nem eszik, csak vmi diétás port iszik, és olyankor mondig szédeleg, émelyeg, elfelejt mindent,be van lassulva, melankolikus. Falásrohamai is szoktak lenni, amit nemrég tudtam meg, elhívtam magamhoz ebédre, és azt mondta, hogy nem lehet, mert tegnap megevett 6 tábla csokit és ma nem szeretne enni semmit,mindezt nevetve, mintha nem lenne ebben semmi meglepő.

Egyébként mindig nagyon büszkén hirdeti, hogy ő most fogyókúrázik.

Namost én segíteni szeretnék rajta, de nem erőltethetem rá, hogy menjen pszichológushoz, főleg, hogy látszólag fogalma sincs a problémáról. Eü gondjai is vannak emiatt, pl refluxra rendszeresen szed gyógyszert, de az ízületei is kivannak a folyamatos súlyingadozától, és a fogai is romlanak. Hogy tudnám valahogy a tudtára adni, hogy sokkal boldogabb életet tudna élni egy 10 kg-mal nehezebb, de nem éhező, stresszes és beteg testben?